Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van, akinek késő huszonévesen indult be a csajozási "karrierje"? Vagy aki eddig nem taposta ki ezt az utat, az már ezután se fogja?
29 éves leszek, nem volt még igazán hosszú kapcsolatom, sőt, igazán szerelmes se voltam viszonzottan soha. Minden külső adottságom meglenne hozzá, jól állok anyagilag, intelligens és érzelmes vagyok, nem nézek ki rosszul, de nagyon szigorú vagyok magammal és nagyon rossz az önértékelésem. Ennek nagyrészt külső okai vannak, sok csúfolódást kaptam és elkezdtem magamévá tenni, elhinni ezeket. Később pedig a sikertelenségem folytán frusztrált, haragos lettem, most pedig már inkább enervált és depressziós vagyok. Úgy érzem, kimaradtam mindenből, ami jó.
Van innen még felfelé? Be lehet ilyenkor még ezeket pótolni? Vagy ezzel a múlttal már csak az lesz, hogy ha szerencsém lesz, találok valakit, akivel kompromisszumot kötök, de szerelmes igazán nem leszek soha? Az van, hogy mivel nem árad belőlem az, hogy szeretem magam, meg nem bontakoztam igazán ki, ezért nem vonzom túlságosan a nőket. Ha nagyritkán sikerem is van, soha nem olyan nőnél, amilyenbe szerelmes tudok lenni.
Kezdésnek old meg a régi belső problémáidat,járj pszichológushoz.
Ha le tudod zárni a múltat,tudsz változni,új életet is tudsz kezdeni,meg tanulnod magadat szeretni és elfogadni akkor biztosan sikerülni fog.
Hajrá.
" Én nagyon realista vagyok magammal szemben, és azt veszem észre, hogy aki igazán sikeres a nőknél, annak van magával szemben egy pozitív valóságtorzítása."
Fordítva ülsz a lovon, kérdező, valószínű inkább neked van egy negatív valóságtorzításod. De ezt lényegében be is ismerted, nem?
Nem vagy még elkésve :) csak nyugodj meg, próbáld lazábban venni,ne ezen rágódj.
Kicsit foglald le magad, biztos van valami amivel kikapcsolsz.
Pl: sport, kockulás , kirándulás, stb.
Nyugi, van akinek 40 évesen
indul be a "csajozási karrierje"...pl az exférjemnek 🤣
Nekem az az egyetlen dolog nem tetszik benned, hogy kategorikusan elutasítod azokat a lányokat is, akik neked nem felelnek meg, mert eldöntöd, hogy nem érzel irántuk semmit.
Tudod az emberek többségének a kapcsolat elején elég a szimpátia és a vonzalom, makd később kialakulhat a szerelem.
Ez a szerelem első látásra egy filmes baromság, felejtsd el.
Az igazán mély érzelmek időközben alakulnak ki. Ezt kéne már sok embernek megértenie, nem egyből azonnal akarni mindent.
Köszönöm a válaszokat! Aki szerint érzelmileg sekélyes vagyok, annak üzenem, hogy nem vagyok az.
#15: Igen, az volt. Meg volt más is, családi, de ebbe már nem mennék bele.
"Fordítva ülsz a lovon, kérdező, valószínű inkább neked van egy negatív valóságtorzításod. De ezt lényegében be is ismerted, nem?"
Nem tudom, lehet. Én azt nem szoktam érteni inkább, hogy a legtöbb ember mire van olyan nagyra magával, honnan van annyi önbizalma. Ha reálisan nézzük, a legtöbb ember nem hagy túl sok maradandót az életben. De azt is látom, hogy az önbecsülés, önbizalom csodákra képes. Valszeg a neveltetésem miatt lettem ilyen. Nem vagyok megbocsátó magammal szemben, úgy vagyok vele, hogy csak a kemény munka az, ami ér valamit. Azért nem tudom hatékonyan eladni magam, mert igazából nem vagyok büszke magamra. Ezzel még nem lett volna baj 5-6 éve, most viszont már úgy érzem, átléptem a korommal egy lélektani határt, amikor már a hiányosságok nagyon gázak kezdenek lenni.
#18: "Nekem az az egyetlen dolog nem tetszik benned, hogy kategorikusan elutasítod azokat a lányokat is, akik neked nem felelnek meg, mert eldöntöd, hogy nem érzel irántuk semmit."
Nézd, én megpróbáltam a legutóbbi kapcsolatomban ezt. Volt egy lány, akivel egész jól elvoltam, de ahogy haladt előre a kapcsolat, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem vagyok igazán szerelmes, mert nem passzolunk össze igazán. Ez van, ezt mindketten beláttuk. Nekem ez a "nincs ló, jó a szamár is"-elv nem tud működni. Nem tudok valaki olyanba szerelmes lenni, akire nem gerjedek vagy nem érzem, hogy lelkileg összeillünk. Lehet, hogy túl válogatós vagyok, de én ilyen vagyok. Sokszor látok olyan lányokat, akik tetszenek, és ha beszélgetek velük, azt érzem, hogy nagyon jól kiegészítenénk egymást, de ők vagy kapcsolatban vannak, vagy én nem kellettem nekik.
Én őszintén úgy érzem, hogy ezekkel az érzéseimmel nincs baj, ez egy természetes működés. Az nem természetes, hogy nem vagyok önazonos, nem szeretem eléggé magam, nem érzem jól magamat a bőrömben, nem bontakoztam ki. Ha ezek meglennének, akkor tudnék találni olyan nőt, akivel boldog lennék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!