Férfiak, hátrányt jelent ismerkedéskor, ha őszintén elmondom, hogy nagyon hízékony vagyok?

"Nem tudom, hogy Magyarországon miért sovány = egészséges"

Ha olvasol itt ilyen kérdéseket, mindenkinek mindegy a másik mennyit zabál, mozog, HA nem látszik meg rajta.

Ezért nevetséges, mikor idegenek kövérségén és egészségén sopánkodnak. A társuké sem érdekli, ha jól néz ki.

nekem túlságosan paranoiásnak tűnsz. 5 kilótól félni, ami meg sem látszik és erre mondani, hogy hízékony vagy?

"akkor keresned kell egy párt, aki ugyanígy gondolkodik az esetek többségében"

tehát 2 paranoid ember álljon össze? Nope.

#13 Nem kifejezetten a paranoiáról beszéltem, de olyan párt érdemes választani, aki nem a mekibe szervezi a közõs baráti találkozókat, nem fog kiborulni, ha vizet iszol csak a cukrászdában (akkor sem, ha három hete nem aludtatok, mert az első gyerek beteg volt a másodiknak meg jön a foga), közben lakást vesztek és amúgy állást is váltasz.

Vagy, nem zavarja, hogy a felesége gyerek mellett heti 4x futni jár és természetesnek veszi, hogy nem megy sörözni heti 2x a haverokkal, vagy úgy igazítja 30-40 évig a programját, hogy működjön.

Amit a kérdező csinál az egy életmód, ami nyugis időben is nagy energiabefektetést igényel. Olyan párt kell keresni, akinek a sport/diéta/egészséges életmód szintén fontos és nem érzi már az elején óriási tehernek, hogy alkalmazkodjon.

Ez majdnem olyan nagy elköteleződés, mint a htb-s feleség életvitel. Ha nem hisz benne mindkét fél, csak konfliktus forrás.

A kapcsolat alapja az elfogadás, a másik hobbijának elfogadásával is jár.

Szóval nem kell feltétlen ilyen-olyan embert keresnie. Szimplán elfogadó személyiséget

Itt nem a hízékonyság lesz a gond, hanem ez a strict napirend.

Ezt csak hasonlóan élő férfi fogja tolerálni.

#16 Én ezzel így nem értek egyet. A kapcsolat alapja a jó párválasztás és az elfogadás inkább.

Pl. a férj úgy dönt, hogy szeretne még egy feleséget, ki fogja könnyebben elfogadni. A muzulmán nő, aki ebben nevelkedett, vagy egy európai, aki utálja az iszlám vallást?

A férjnek munkanélküli lesz, depressziós és leszázalékolják. Ki fogja könnyebben elfogadni, egy maximalista, aki önmaga is küzd azzal, hogy nem elég jó bármit is csinál, vagy valaki, aki nem veszi olyan komolyan az életet és a munkát?

A pár egyik tagjának van egy kutyája. Ki fogja könnyebben elfogadni, aki önmaga is kutyabolond, vagy aki amúgy csak megtűri az állatokat.

És nem feltétlenül az első öt évben lesz belőle konfliktus, hanem simán lehet, hogy a gyerekek születése után. Amikor teher lesz, hogy a pár egyik tagja szerint napi egy órát kell kutyát sétáltatni, a másik szerint viszont inkább takarítani kéne napi egy órát.

A kérdező napi egy órát biztos foglalkozik azzal, hogy sportoljon+főzzön és nem feltétlenül hobbiként fogja mindig felfogni, ami feltölti. Szerintem érdemes olyan párt választani, aki megérti a preferenciáit és nem akad össze a sajátjával, mert gyerekek mellett könnyebb lesz.

Nyilván, ha olyanba szeretsz bele, akkor sok mindent nem tehetsz, de azért úgy alakìtani lehet az ismerkedést, hogy több hozzád hasonló sráccal találkozz.