Miért csinálják ezt a férfiak a társkeresőn, ha korrekten megírom nekik, hogy bocs, de mást keresek?

Mert lelkisérültek, azért csinálják, és nem bírják elviselni az elutasítást. Örülj neki, tényleg, hogy itt derült ki. Valószínűleg a többekkel kell beszélgetni srácnak valójában nem volt kivel beszélgetni, mert ha lett volna, akkor vállat von, és foglalkozik a többi potenciális jelölttel.

Nyilván senkinek nem esik jól, ha elutasítják, főleg ha már Facebookon beszélgettek, és mindenkinek meg lehet a maga véleménye, de normális ember nem kezdi a másikat szidni, hanem vagy megköszöni és elköszön, vagy ha tényleg annyira ki van már akadva, akkor is inkább csak szétszedi a matchet egy szó nélkül/töröl és tilt. Szóval örülj neki, hogy ennyire hamar kiderült, időt sem pazaroltál rájuk. Azt tanácsolom, legközelebb időt se szánj arra, hogy összeveszel velük: egyszerűen mondd meg, hogy bocs, nem, aztán ha pampogni kezd, akkor csak tiltsd a fenébe.

A társkeresők olyanok, mint szemétdombon kapirgálni.

Sok türelem kell és ne vedd magadra a bunkó megnyilvánulásokat.

Volt, barátnőm mesélte, amikor kipróbálta a társkereső oldalakat. Ő is megkapta a magáét párszor, ha elutasított valakit. Én férfiként nem is nagyon társkeresőztem, kipróbáltam, rájöttem, nem ott fogom megtalálni a szerelmet. Barátnőm is néhány ilyen untermensch után törölte a profilját, hagyományos módon találkoztunk végül.

Sajnos sok az érzelmi fogyatékos az online társkereső oldalakon, mondhatni a besértődő, átkozódó egyének a "csomag része".

Nézd a jó oldalát: Ezzel a viselkedéssel megerősítik azt, hogy jól döntöttél.

#2, van egy rakás ellentmondás az irományodban..gondolom neked is jól esne, ha más megvilágításból küldenél magadról egy fotót, és azt mondaná valami felszínes akárki erre, hogy bocsi....

Igen, velem is volt már ilyen, de nem fogom egy ilyennek bizonygatni biztosan, hogy márpedig de, engem keresel.

Csak valahogy jópár nő mintha extra élvezetet lelne abban, ha paraszt módon pattint le egy férfit.

Vitán felül áll, hogy a férfiak viselkedése ezekben az esetekben kívánni valót hagyott maga után. DE

Azért a sztorihoz hozzá tartozik, hogy a ezek a férfiak vállalták kockáztot, míg a kérdező és a nők általában úgy félnek ettől, mint az ördög a tömjén füsttől. Mikor vállal bármelyik nő is kockázatot azzal, hogy ő kezdeményez ismerkedést? Mikor vállalja az ezzel járó elutasítást? Soha.

Ők azok akik válogatnak. Fogadni tudják a kezdeményezést. Ja, meg "jeleket adni", amik szigorúan mindig elég kétértelműek ahhoz hogy lehessen így is, meg úgy is érteni. Nehogy véletlenül kiadják magukat vele. Nehogy véletlenül bele kelljen állni egy elutasításba. Ha nem jön össze neki, akkor ő azt nem is úgy értette. 😁 Tipikus női reakció.

Szóval azt ajánlom, hogy először vállald a kockázatot és az elutasítás lehetőségét azután kérj számon másokat.

"Csak valahogy jópár nő mintha extra élvezetet lelne abban, ha paraszt módon pattint le egy férfit."

Nem tudsz olvasni? Ott van feketén-fehéren, hogy azt írta "Ne haragudj,de nem egymást keressük!"

Kérdező, még túl kedves is vagy. Azokon a platformokon, ahol bárki tud írni neked, én vissza sem szoktam írni azoknak, akik egyértelműen nem tetszenek, vagy nem egymást keressük. Régen annyi idős, kövér, csúnya férfi írt, hogy az valami elképesztő volt. A legelején visszírtam mindenkinek, hogy ne haragudj, de nem, és hát én is olyanokat kaptam vissza, mint te:

"Akkör dögölj meg egyedül!"

"Igazából ronda vagy, de megsajnáltalak, de ha ilyen válogatós vagy csúnya létedre, akkor nem tudok rajtad segíteni"

"Most azt ne mondd már, hogy egy esélyt sem tudsz adni!!!"

"Legalább élőben találkozz már velem egyszer, és meglátod, hogy nem úgy nézek ki, mint a képeken"

"Akkor dugunk egyet legalább?"

"Ha fizetnék, akkor megdughatlak?"

7-es, ne haragudj, de az, hogy a férfi vállalja a kockázatot, nem jogosítja fel, hogy elutasítás esetén kiforduljon az emberi mivoltából, és szidalmazza a másikat. Nem kell vállalni a kockázatot, nem kell odamenni senkihez és akkor nem lesz csalódás.

És lehetek őszinte? Én nőként sokkal jobban szeretek kezdeményezni, ha valaki eléri az ingerküszöbömet (mert akkor legalább tuti olyannál próbálkozom, aki tetszik nekem), mint fogadni a kezdeményezést pont az ilyen alakok miatt, mint akiket a kérdező említ. Jó eséllyel az utcán vagy bárhol hozzám fognak odajönni akár elsőre normálisnak kinéző alakok, és retteghetek attól, hogy ha kedvesen elutasítom (tök mindegy, hogy azért, mert van barátom, vagy mert nem jön be, vagy csak nincs kedvem ismerkedni), akkor elkezd velem üvöltözni, csapkodni, követni, szidni hazáig, stb. A nők ezt a legritkábban csinálják azokkal, akik kezdeményeznek náluk. Persze, ők is tudnak rohadt megalázóan viselkedni, de a testi épségedért aggódni azért annyira nem kell. Meg általában nem a nő az erősebb.

Másrészt a férfi dönt úgy, hogy egy nővel elkezd ismerkedni: ergo ő kiválasztja azt, aki neki tetszik. Jobb esetben figyel azokra a bizonyos jelekre, és kisebb eséllyel csalódik, rosszabb esetben nem, és akkor kínos a helyzet. De szerinted egy nőnek nem baromi kínos, hogy bárki, akár tetszik neki, akár nem, odamegy hozzá, felveheti vele a kapcsolatot? Aztán, ha korrekt akar lenni, akkor normálisan elutasítja. Ha a másik fél is korrekt, akkor nincs semmi gond, mindenki megy a dolgára. Ha meg nem...

A férfi dönthet úgy, hogy nem megy oda senkihez. Én nem dönthetek úgy, hogy hozzám ne jöjjön oda senki, maximum ha nem teszem ki a lábam a két fal közül.

Nem, egyik félnek sem könnyű, csak más miatt nehéz. És a saját nehézségeink és csalódásaink nem jogosítanak fel arra, hogy egy másik emberrel, aki nekünk nem ártott, úgy beszéljünk, mint egy koszos ronggyal. Ráadásul ismerekedés során mindkét félnek joga van úgy dönteni bármikor, hogy mégsem. Tök mindegy, mi miatt. Nem párkapcsolat, ahol hűséget fogadnak a felek egymásnak és felelősséggel tartoznak a másikért.