Hogy ne legyek szomorú amiatt mert nem találok társat?

Akkor legyél szomorú valami más miatt.🤷‍♀️

Én amiatt szomorkodom mostanában, hogy felnőttként már sosem fogom érezni a gyerekes gondtalanságot, örömöt és kíváncsiságot, és sosem lesznek már olyan könnyed, közvetlen barátságaim, mint amilyeneket egy nyár alatt tudtam kötni a többi gyerekkel a falusi nagyszüleim szomszédságában.

Amennyit ezen szomorkodom, időm se jut azon keseregni hogy vagy-e épp kapcsolatom, vagy nincs.

És ami a legjobb:te magad döntöd el, hogy mi miatt szomorkodsz! Nem kell pont a nosztalgia miatt enned magad, hanem forgolódhatsz az ágyban a soha meg nem valósult terveid, a végetért barátságaid, vagy a kiaknázatlanul hagyott tehetségeid miatt!✌️

Vedd kezedbe az irányítást, szorítsd ki a benned élő rossz érzéseket MÁS rossz érzésekkel!

Egyrészt a szomorúság csak egy érzés, ami teljesen érthető olyan helyzetben, ha vágysz valamire, amit nem kapsz meg. Szóval szerintem szomorúnak lenni oké, viszont hagyni, hogy ez az érzés elhatalmasodjon rajtad és elvegye a kedved a további próbálkozástól, illetve tespedni az önsajnálatban nem oké.

Másrészt próbálj egyszerűen az életed többi elemére koncentrálni, és örülni annak, ami van, nem azon keseregni, ami nincs. Család, barátok, hobbik stb. Minél inkább megélsz mindent pozitívan és minél inkább rendben vagy az életeddel, annál könnyebben találhatsz magadnak valakit. Írtad, hogy mindent megtettél, de legtöbb esetben a társkeresésre, ismerkedésre való rágörcsölés pont, hogy eredménytelenebb, mintha elengedi egy kicsit a dolgot az ember.

Egyszerűen találj más, jobb elfoglaltságokat is magadnak. Olyanokat is, amikkel mondjuk profitálsz is, és szépen kiteljesedhetsz.

Sokkal hatékonyabb, mint a párkapcsolatra elpocsékolt idő, ami 99%-ban kudarccal zárul, és azt az időt soha de soha nem kapod vissza.