A nőknek mindig is sokkal könnyebb volt a társkeresés és az élet mint a férfiaknak, vagy ez csak a mai világ szörnyszülöttje?

32. Engem személy szerint érdekel az emberi psziché, én játszani szoktam itt. Van akik tényleg debil, van aki megdolgozik érte. :) Ritka a konstruktív beszélgetés, sokan nem bírják elviselni azt, hogy mások másként látják a világot. Engem pl. nem zavar ha valaki negatív. Egy, mert nem ismerem a történetét, kettő, meg nem az én életem. Nagyon ritkán pontozok bárkit is, csak akkor ha egy nagyon szép, összetett, alátámasztott választ ad, vagy akkor ha átmegy bunkó, arogáns, szeméélyeskedő, más ember halálát kívánó stílusba. Az utóbbit jelenteni is szoktam, de ht sosem törlik az ilyen válaszokat. Azt is tudom, hogy ez egy nagy gumiszoba, sokan nem merik kimondani a véleményüket az életben, itt viszont keménykedhetnek egy kicsit. Én ebben sem látok semmi rosszat, az emberi lélek már csak ilyen. Ők így próbálnak figyelemhez jutni, egy kis energiát szippentani. Csak mosolygok azokon is, akik folytatják az kis egó csörtéjüket, miszerint azt akarják hogy övék legyen az utolsó szó.

Egy csomó kérdésre csak szubjektívan lehet válaszolni, innentől kezdve a fel és lepontozások is szubjektívitás alapján működnek. Ezért felesleges a %-okat komolyan venni. Mint írtam, simán el lehet érnia 90% felettit is. Ugyanannál a kérdésnél lehet rüózsaszín, mindenkinek tetsző választ is adni, meg formabontó, ámde gondolkodásra késztetőt is, de azokat lepontozzák rendszerint. Pedig ennek nem sok köze van a pozitívizmushoz. A másik meg az, hogy miért kellene mindig pozitívnak lenni? Ez nagyon rossz út, ugyanis nincs pozitív negatív nélkül. A negatív dolgokból rengeteget lehet tanulni. Én a gyerekmnek sem azt mondom, hogy óóóóó, hát mindenki jó, mindenkiben bizz meg, minden állat puha és aranyos. Én megmutattam gyerkként neki az italt és a cigit. Azóta is utálja őket, sosem fogja használni egyiket sem. Egy jól elhelyezett, jól időzített pofon többet ér, mint egy életen át tartó szent beszéd. Viszont ezzel sem kell egyetérteni, van az én életem, és van a tiéd.

34. Házas vagyok, köszönöm a véleményed! Polgári, katolikus családban nőttem fel, anyám és apám ma is élnek, rendes nevelést, és jó példát mutattak. A munkám egy maximálisan elismert hivatás, ráadásul vezető beosztásban dolgozom. Amit elértem, azt magamnak köszönhetem. Egyébként már párszor írtam, hogy találkozzunk személyesen, most is megkérdezem: benne vagy?

Csak mert annyira ugrik nálad a tű az "incel" sorban. Már felettébb kíváncsi vagyok én is rád, hátha tudnék tanulni tőled. Sosem lehet tudni, én nyitott vagyok rá.

"férfiak 99%-a örökre reménytelen szűz incelként szűköl otthon" hetero kapcsolatrol beszelsz, tehat vagy k.rvanagy nőtöbblet van kishazankban( nincs) vagy a nők 99%-ára ugyanez vonatkozik.

Az élet meg sose volt könnyű, főleg amikor kb állat értelmi és jogi szintjén kezelték a nőket.

Szerintem van valahol egy nagy igazságosság:

A nők érzékenyebbek. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban/többfelé tudnak figyelni az aprógágokra, jobban tudják élvezni az élet kisebb-nagyobb örömeit. Naponta ezerszer vált a hangulatuk a bánat és az öröm között. De mivel érzékenyebbek, sokkal sérülékenyebbek is. Jobban lehet őket bántani, alázni, ...

A férfiak lényegesen egyszerűbbek (mint a faék). Kevésbé tudják átélni a pillanatok apróbb ajándékait, kevéssé tudnak elmerülni a színek, illatok, ízek harmóniájában. Modjuk ki:szürkébb az életük. Ugyanakkor kevésbé érzékenyek a környezetük behatásaira. Esznek-isznak-dolgoznak-házaséletet éln(én)ek. Nem igazán foglalkoznak mással, a mások dolgaival, így kevésbé sérülékenyek.