Sokat veszít az ember ha soha az életben nem lesz barátnője?

Nekem 24 évesen lett először barátnőm, most 44 vagyok, és több igazán boldognak nem nevezhető kapcsolat után nem vagyok meggyőződve róla, hogy rosszabbul jártam volna, ha sosem lesz barátnőm. Igaz, a szüzesség borzasztóan frusztrált annak idején, iszonyú boldogtalan voltam, és az életben nem hittem volna el, ha azt mondja valaki, hogy nem kell úgy odalenni miatta...

Amúgy meg miért nem kezdeményezel? Agyonütni nem fog a lány. Visszautasít, kinevet? Legfeljebb majd szarul érzed magad, de az meg így is megvan. Ha viszont próbálkoznál, legalább a gyávaságod miatt nem kellene többé rágnod magadat. Én még sosem bántam meg egy próbálkozást sem, akkor sem, ha csúnyán elhajtottak. Legalább megpróbáltam. Azokat az eseteket viszont, amikor meg sem próbáltam, nagyon bánom, némelyiket 20-25 év után is.

Igen, de ez nem olyan, hogy kipipálod, mint egy diplomát.

Attól, hogy lett barátnőd, még szakíthat veled és sosem lesz egyszerűbb új barátnőt találnod. Sőt, a kor előrehaladtával még nehezebb (már amennyiben nem akarsz megalkudni), mert mert pontosan tudod, hogy mit NEM akarsz, azt is, hogy mi az, ami az eddigi kapcsolataidban jó volt, de azt életed végéig sem fogod tudni, hogy amit akarsz, de még nem érted el, az vajon boldoggá tesz-e majd.

Csak az életedet veszítheted, hisz nő nélkül teljesen üres lesz

Aztán persze lehet itt magyarázni hogy milyen jó is egyedül, de az aki nem egyedül éli az életét az rohadt könnyen beszél arról hogy milyen jó dolog egyedül lenni, de közben ő maga sem marad úgy, nem véletlenül

Egyedül semmi értelme nem marad semminek

A nok akarjak elhitetni, hogy no nelkul "ures" az elet. A tizszeresere tularazott termeket valahogy el kell adni....

36F incel

nekem 23 évesen volt az első barátnőm, tizen- és huszonéveim nagy részét egyedül töltöttem

főleg kamaszkoromban voltam hajlamos keseregni, később jól elvoltam, úgy voltam vele, hogy ha az egyedüllét az utam, én úgy is megtalálom a boldogságot

de végül párkapcsolatban találtam meg. és jóval szegényebbnek érezném magam nélküle.

Azt mondod képtelen vagy kezdeményezni és ezért nem való egy barátnő neked? És gondolkodtál már, hogy utána mi van, ha mégis jól sikerült a kezdeményezés?

Nem csak nyitás van, hanem utána a fokozás, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy bizalmat de mellette a szexuális vonzalmat is növeld... ha csak bizalom van, de szexuális feszültség nincs, akkor barátzóna lesz. Ha pedig bizalom nincs, és csak szexuális feszültség építésre mész, akkor meg meg fog ijedni tőled, azt hiheti hogy csak meg akarod dugni, csak dugásra mész.

Aztán ha megvolt az építés, kapcsolatkialakítás, utána párkapcsolatot fenntartani is más téma. Miután párkapcsolatba kerülsz, a kezdeményezési időszak nosztalgikus emlék lesz, ... rohadtul nem az a legnehezebb része. Olyan mint az egyetem... azt hiszik a fiatalok, az érettségi szopás, vagy egyetemre bekerülni szívás... hát, bennmaradni sokkal másabb tészta és visszatekintve az érettségi kismiska.

Ezt így nem lehet megmondani, mert ha kifogsz hazug, számító, aranyásó, gonosz nőket, akkor csak veszítettél a kapcsolatokkal.

De ha meg éppen bejön, akkor meg nagyot nyertél, nem egyedül fogsz megöregedni például.

Én egyedül élek és még 30 alatt vagyok, nem tartok attól, hogy megáll a szívem és nem lesz, aki a mentőt hívja vagy valamit nem bírok és segítség kell. De ha öreg leszel, akkor már nem lesz olyan könnyű egyedül.

Igaz, a múltkor megcsúsztam a fürdőben, majdnem hanyattestem, mobilom benn a szobában. Ha ott elesek és mondjuk a tarkóm beütöm, akkor ott be is dobhattam volna a törülközőt vérbe fagyva...