Van itt olyan férfi, akit az anyja gyerekkorában érzelmileg nagyon magához csatolt, és ezért kötődési zavarai alakultak ki a nőkhöz?

ez elég gyakori, a férfiak anyásak, a nők apásak.

nincs avval semmi baj ha mellette akarsz lenni, támogasd is, csak vigyázz hogy ne menjen a kapcsolatok rovására

Jó hogy ezt felismerted. Ha úgy érzed magad nem tudod ezt legyűrni keress fel egy pszichológust. A jövendőbelid és a magad érdekében.

Sok férfi eddig se jut el aztán szenved ő, a feleség a gyerek, aztán válás majd új család, új személyek.

3 feltestverem van, 3 anya, és az apám élete ment tönkre. A nagymama meg 100 évesen is keserűen védi az igazát, egyedül mert vagy eltemetett mindenkit vagy nem áll vele szóba senki.

Barátom az exeit meg engem ia az anyja miatt hagyta/hagyott el.

Mai napig nem tudja mi ebben a gáz. Most 30 éves.

Kérdező te már bőven egészségesebb mentalitásu vagy.

Szerintem ez nem az anyád hibája, hanem a sajátod. Felnőtt ember vagy, növessz agyat és gondolkozz érzések helyett, majd az változtat az érzéseken is! Mondom ezt anyaként, én is tutujgatom a lányom, igyekszem neki mindent megadni érzelmi téren, aludni ha akar, ölelni, puszilni, segíteni, dicsérni amennyit lehet, mégis úgy hagy ott a játszótér kapujában, hogy a barátaihoz szaladjon, mintha sosem léteztem volna:)

És ugyan fáj, de jól van így. Ha nagyon fáj, közlöm vele, hogy azért szólhatott volna, vagy megvárhatna, amíg együtt köszönünk a többieknek és nincs hozzám tapasztó hatása, pedig igyekszem mindent megtenni.

Más: ha az ember szerette nehéz helyzetben van, bármelyik szerette! az ember úgy érzi, segítenie kell! nem ezzel kevered össze véletlen? Én hónapokig őrlődtem, mikor kiderült, hogy a nagynéném pszichiátriára került, demens lett, pedig csak kicsit voltunk jóban. Meg sem látogathattuk a covid miatt, majd covidban elhunyt. Sosem láncolt magához, nem is próbálkozott, de azért rendesen lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem tudok segíteni, hogy ott kellene lennem..mert mégiscsak szerettem.

Szerintem ezt az érzést vetíted ki anyukádra, segítségre szorul valamilyen téren(gondolom érzelmi), te pedig segíteni akarsz, ami nem bűn, sőt teljesen rendben van. Segíts neki úgy, hogy kiváltod magad. Ha érzelmi a gond, ismertesd meg másokkal, és egyel kevesebb gond fogja nyomni a vállad:) Én pl ezért nem ápolom mindig a nagyszüleim, gyötör a lelkiismeretfurdalás, hogy nekem is kellene, de gondolkozok és úgy döntök, én fontosabb vagyok, nekik meg máshogy segítek, ami még annyira nem teher.