Egy olyan férfi, akinek nagyon rossz gyerekkora volt, jobb pár/férj lesz?

Nem egyértelmű a megfeleltetés.

Az emberek nagy része sajnos megismétli ugyanazt a hibát, amit vele szemben követtek el, egyszerűen azért, mert bár a józan eszével tudja, hogy ez rossz, de a gyerekkori minták nagyon erősen tudják befolyásolni a viselkedésünket.

Az én apámnak nagyon rossz gyerekkora volt, és bár elítélte, és utálta, mégis mikor oda jutott, akkor velem ugyanazt a mintát kezdte el csinálni, amit szerencsére anyám tompított erősen (felnőttként jöttem csak rá, gyerekként másként éltem meg).

Nekem még nincs gyerekem, és már apámmal is megpróbáltam másként csinálni a dolgokat, mint ahogy az ő leosztásában kellett volna, azt hiszem modernebb, nyitottabb gondolkodású is vagyok, foglalkoztat is a téma, sokat olvastam róla, de ennek ellenére csak remélni tudom, hogy amikor majd gyerekem lesz (ha lesz), akkor képes leszek másként csinálni, és nem a tudat alatti minták fogják vezérelni a cselekedeteimet, miközben arról papolok, hogy nekem milyen rossz volt, de a fiam szerencsés, mert én mindent másként csinálok (persze közben meg nem).

nem feltétlenül. ha családon belül sok az erőszak, vagy a késeket el kel dugdosni ha hazajön a ház úra a kocsmábol, ak az nem sokat segít.

sok az olyan gyerek mint pl én is h nem is igazán rémlik h a szüleim megöleltek volna 1x is. egyébként elváltak. ezért én nagyon szeretem az ölelést még így is h 2évente valaki részegen kicsit megölel pl.

szóval lehet 2 irányú a dolog. a szülői szeretet legegyszerűbben tanításban nyilvánulhat meg. tehát aki nem votl szeretve az butább mint akivel foglalkoztak.

a legjobb azért mégis az ha gyerekként szerető jó családban növünk fel. Akiknek tagjai odafigyelnek egymásra, és együtt oldják meg a gondjaikat bajaikat.

//24f

érdekes amit írsz 3as

én is szeretnék gyereket majd, és inkább fogom "fiam"nak szólítani mint csak a nevén. meg abban is jobb vagyok fateromtol már h amit én tudok azt nagyon türelmesen nem sokat várva az elején tudom tanítani másoknak. pl munkahelyen is újjakat, diákokat. Velem szeretnek dolgozni inkább és végül mégse lesznek idétlenek a dolgokhoz :) ez már egy olyan dolog amiben sokkal jobb vagyok mint fater mert ő utál vkit tanítani főleg ha értelmes dologrol is van szó pl főzés

6-os: a tudatosság sokat számít, de például az én apám a munkahelyén a megtestesült csoda mentor volt, türelmes, akár 1000x elmagyarázta, képes volt egy órán át dobozokból makettet építeni egy ismerősnek, hogy megértessen vele valamit, szóval igazi tökéletes ember...

otthon a családjában ha 2 perc után nem fogott fel valaki valamit, akkor már ordított. Ezért mondom, hogy sokat számít, hogy tudatosan ki akarjon törni az ember ebből a körből, de sajnos a hozott minták nagyon erősek lehetnek, és amíg nem vagy pont abban a helyzetben, addig nem is tudod, hogy sikerült e túllépned rajta, vagy Te is elköveted újra...

Kérdező: beszélj a pároddal!!! De komolyan. Nekem például az egyik párom egyszer egy szituációban azt mondta nyugodtan, csendesen, nem vádaskodva, hogy "most ugyanazt csinálod, amit apádban elítélsz" (nem gyerek téma volt). Elsőre megharagudtam, de elmondta, hogy nem azt mondta, hogy olyan vagyok, mint az apám, csak amit csinálok az olyan, amit tőle tanultam, és ha nem tetszik, akkor változtassak rajta. Nem mondom, hogy rögtön másnap minden rendben volt, de később ő is elismerte, hogy változtattam, és későbbi párjaimmal nem jött elő hasonló szituáció.

Segíthetsz neki ezekben a dolgokban, de csak akkor, ha beszélsz vele, magától nem biztos, hogy észreveszi, hogy éppen rossz mintát követ.