Amelyik nő gyerekkorában is ütve volt az a párkapcsolatában is ilyen "szerepet" fog betölteni?

Nem feltétlenül. Ellehet bújni az áldozat szerep mögé, de lehet vállalni a döntésekkel járó felelősséget és változtatni a dolgokon. Ismerek olyan nőt, aki bántalmazó családban volt, lett 1-2 bántalmazó kapcsolata, aztán rájött, hogy ez így nem okés és utána csak normális férfiakkal állt le. Addig, amíg valaki folyamatosan hárítja a felelősséget és csak olyanok veszik körül, akik áldozathibáztatásnak tartják azt, hogy valaki közli egy felnőttel, hogy a saját döntéseiért felel, addig nem lesz változás.

A 2-3 évvel később jelentkező agressziót meg felejtsük el. Az ilyen férfiaknál kivétel nélkül már a kapcsolat elején is vannak előjelek, csak a rózsaszín köd miatt erre tojik a legtöbb ember.

Nem tudom, engem apám sem vert, bátyám sem, párom sem. Szerintem ott van a bibi, hogy amikor összejössz valakivel, nem szűrsz eléggé. Nézzed a lelkét, jó ember-e. Hogy bánik az anyjával, húgával, nővérével? Tiszteli, szereti őket, tenyerén hordozza amennyire lehet? Mert akkor te is erre számíthatsz bármennyi idő telik el. Hogy bánik az idegen emberekkel az utcán? Széttapossa a lábukat, vagy udvariasan megtartja az ajtót? Mert akkor te is erre számíthatsz, bármennyi idő is telik el.

Szűrjél, mikor összejössz valakivel, hogy milyen ember. Persze azért ne is legyen puhány, álljon ki magért. És ami még fontos, legyen humora. Mert ha nincs humorérzéke, minden viccen vérig fog sértődni, és semmit nem fog eltűrni.

Nem, de valószínűleg tenned kell ellene. Egyrészt valóban jobban oda kellene figyelned a párválasztáskor, érzékenyebbnek lenni az agresszióra utaló jelekre, másrészt pedig tarts önvizsgálatot, gondold végig a saját viselkedésedet minél inkább kívülálló szemszögből, és próbáld meg megtalálni azokat a mozzanatokat, amelyek kiválthatják veled szemben ezt a viselkedést. Az egyik ilyen jel például, hogy 6-7-szer megütött, de nemhogy még vele vagy, de talán még azt se mondtad soha, hogy ezt soha többet ne merje megtenni, mert onnantól nem vagytok együtt tovább. Ez az elnyomásra való hajlamod, vagy a hibás konfliktuskezelési módszered (amelyre a másik fél "csak" agresszióval tud reagálni), esetleg saját agresszivitásod (ha nem is testileg bántalmazod a másikat) is okozhatja ezt. Félreértés ne essék, nincs mentség a bántalmazó viselkedésére, de nagyon fontos, hogy magadon is önvizsgálatot tarts, jobban megismerd magad és változtass azon amin kell, máskülönben elképzelhető, hogy tényleg egész életedben újra és újra ez fog veled történni.

(Egyébként érdekes lehet neked L. Stipkovits Erika: Szerettel sebezve című könyve, különösen az agresszor szülőkről szóló fejezet, illetve a gyógyulást segítő részek.)

Engem kiskoromban sokat vert az apám. Az öcsémet sosem. Nem is értettem. Nem is szánít.

Olyan párom van aki mégcsak hangosan sem szeret velem beszélni. Nem kezdenék olyannal akinek agresszív a természete. Aki pedig bántana,az egyből otthagynám.

Megítélés és megítélés közt is van különbség. Javaslom tűzd ki a céljaidat és tarts önvizsgálatot.

Nagyon bonyolult helyzet.

Először neked kell változni. Az a típus lehetsz, aki olyan, mint őzike a fényszóró előtt. Ordít rólad, hogy valaki menjen és védjen meg. Ez a típus vonzza az agresszív pasikat, akik mindent ököllel oldanak meg.

Ha megfigyeled: az akaratos, hisztis nők nem szoktak ebbe a ferfitiípusba belefutni.

Nem azt mondom, hogy hisztizni kell! De ha egy nő erős, nyugodt, és nem szorul rá senkire, akkor talál olyan párt, aki egyenrangú partnerként kezeli. Egyik se akarja a másikat dominálni.

Érdekes kérdés: szerintem 2 eset lehetséges:

A, vagy igen, tűrni fog és engedi, hogy bánsták mindaddig, amíg fel nem dolgozza magában a múltat, lezárja azt és öntudatára ébred, hogy ő nem ezt érdemelte;

B, vagy pedig saját maga is erőszakossá válik, mert 1, vagy revansot akar így adni az elszenvedettekért; b, vagy mert ő ezt a fajta "szeretetnyelvet???" tanulta meg és csak ezt tudja adni - de tudja, hogy ez nem helyes.