Megtisztelnétek egy komoly, őszinte válasszal hölgyek?

A szülőkkel együtt élesnek külön idegrendszert kell beszerezni sok esetben.

Ha a Mama nagyon háziasszony, akkor az új nő fejre áll, akkor sem lesz jó, észrevételt nem tehet, ha neki okoznak kárt, akkor meg se mukkanhat.

Mindig lesz valami kötekedés, sértődés, sírás.

Tök mindegy, hogy palota/birtok/penthouse/panel. Ha a Mama ragaszkodik is a fiához, akkor ott előbb utóbb cicaharc lesz.

Mikor megismertem, majd később össze is jöttem a párommal, akkor itt kb. ilyenben laktak: [link]

Most ketten lakunk ebben, mert szülei azóta elhunytak. Eleve nem költözök össze senkivel egyből, de ha még élnének a szülei, akkor közösen néztünk volna egy lakást valahol. Vagy eladtuk volna, és vettünk volna két kisebb lakást: egyet nekünk, egyet a szüleinek. Vagy mivel elég nagy telek és van rajta még egy nem túl sok funkcióval bíró kisebb házikó, így azt is kibővíthettük volna és akkor bár közös udvar, de két külön ház, két bejárattal.

Ha a linkelt képek tulajdonosairól lenne szó, hát ott eleve egy akadály lenne, hogy kőgazdagok, és az ilyen családokban jellemző, hogy a kisfiú életében nem dolgozott semmi, csak mindent a feneke alá pakoltak. Ez a mentalistás nekem taszító. De ha tisztelet a kivételnek és nem ilyenek se a szülők, se a srác, akkor abban az esetben nem zavarna a szülőkkel való lakás, ha lenne külön lakrész. Ekkora házakban talán ez megvalósul. A felfogással van inkább a baj, hogy apuci-anyuci mennyire telepszik rá az életünkre, illetve a kisfiuk mennyire engedi, hogy rátelepedjenek. De ez meg akkor is meglehet, ha külön élünk. Hallottam olyanról, hogy anyóspajtás átjárt a fiatal házasokhoz hívatlanul és naponta és ott fontoskodott.

Ha ilyen pénzes kölyök sem képes saját lakásba költözni, akkor tuti életképtelen, vagy érzelmileg függ a szüleitől, vagy lusta.

Párkapcsolatra egyik sem túl jó.

Anyósékkal meg senki nem szívesen él együtt, mert sok konfliktus lehet belőle. Ott sosem vagy otthon.

Fuh... na jó, kérdező, teljesen belegabalyodsz már ebbe a sületlenségbe. Már az alap feltevésnek is 0 értelme van, minek lovagolsz rajta ennyit?

Miért menne egy gyerek panelba, ha a szüleinek tellett luxus villára? Ki mondta, hogy életképtelen, aki panelban lakik? Miért lenne baj a szakmája? Miért ciki, ha valakinek a szülei vették meg neki a lakást, mikor ez értelemszerű, hogy a szülők támogatják a gyereket (ha van rá pénzük)?

Teljes IQ nuku, ne haragudj... nem érted a válaszokat sem... de mindegy... nálad nem a lakástémán bukik meg a társkeresés, hanem hogy zokni vagy...

"Vagy az nem lenne nektek ciki, hogy a srác apjáék vették nektek a jó lakást a panel helyett?"

Inkább az a ciki, ha egy nagy vagyonnal rendelkező szülő sajnál egy lakást, az önálló, felnőtt élet alapját a saját gyerekétől még akkor is, ha amúgy mellényzsebből kifizetné. Pláne akkor, ha tanár, orvos vagy hasonló szakmát választ a gyerek, amivel eleve huszonx évesen, az egyetem után kezdhet el érdemben dolgozni, akkor is lófax fizetésért, amiből évek vagy évtizedek alatt sem tesz félre annyit, hogy lakást vegyen.

A szülő a lakást pedig nem "nekünk", hanem egyedül a gyereküknek vették, aki onnantól, hogy a nevére került eldöntheti, hogy ki lakhat benne.

Szóval gazdag gyerek aki e van kenyeztetve. De látszik hogy a szülei nélkül életképtelen.

Kösz nem!

25/N