A nők többnyire miért ennyire azt nézik épp van-e munkád, robotolsz-e, nem pedig esetleg a meglévő vagyont vagy az egyéb lehetőségeit az embernek?

Én biztos nem jönnék össze olyan emberrel, aki éjjel-napal robotol, azért szeretnék vele közös időt is eltölteni az éjszakán kívül, amikor mondjuk nem hulla fáradt.

Amúgy meg engem nem érdekel, hogy épp dolgozik-e vagy alkotói szabadságon van, amíg tudja finanszírozni az életét, az életstílusát és nem otthon döglik egész nap, hanem azért ha már ennyi szabadideje van, akkor azt értelmes dolgokra fordítja (sport, kreatív hobbi, új ismeretek szerzése, tanulás, önkénteskedés, valami).

Egyszerűen csak alapvetően nem tudok mit kezdeni azokkal, akik sose csinálnak semmit és semmi céljuk nincs.

szerintem azert furcsa, mert szokatlan, itthon nem nagyon hallani ilyenrol, nem tul gyakori az olyan ember, aki anyagilag megteheti, hogy egy evig egyaltalan ne dolgozzon. illetve nekem az egy teljes ev az nagyon soknak tunik, par honap realisabb vagy mondjuk az, hogy nem teljes munkaidoben, csak heti par napban dolgozik az illeto.

de ezt hogy kell elkepzelni, miket csinalsz egesz nap? oke, olvasol, onfejlesztesz.. de mit, hogyan? csak kivancsi vagyok. plusz mivel a legtobb ember ugyanugy dolgozik napkozben, ezert ez az ‘emberi kapcsolatok apolasa’ eleg erdekes, amikor valoszinuleg ok is csak akkor ernek ra, ha vegzenek a munkaval.

ismerrk olyan embereket, akiknek nem 10-20 millio tartalekuk van, hanem jovan tobb, megsem teszik meg, hogy egy evig nem dolgoznak, medt egyszeruen motivaltak, van egy cskmo dolguk, otletuk, mindig fejlodni akarnak es ‘porognek’, nem is birnak szerintem az otthonleveset. oszinten, 10-20 milla nem akkor nagy vagyon, meg egy kis garzonra sem eleg, en ennyi mellett nem mernek magamnak megengedni 1 ev kihagyast.

meg amugy errol sokaknak az jut eszebe, hogy csak aladtoltak egy lakast meg orokoltel egy kis penzt es akkor tengsz-lengsz az eletben alkotoi szabadsag cimen. azert nem mindegy az sem, hogy mondjuk 30 evesen csinalod ezt ugy, hogy a szuleid penzeltek eddig is, vagy mondjuk 45 evesen ugy, hogy mindent magadnak teremtettel meg es most epp eleged lett a munkabol es kell egy kis pihenes.

Nekem egyszer majdnem egy évig nem volt munkám (diplomás nő vagyok, de sokat szívtam az álláskereséssel).

Kb. egy hónap után kezdtem begolyózni. Egy fiatal, egészséges ember számára elviselhetetlen, hogy ne dolgozzon hónapokig. Plusz nyilván a környezetem is piszkált folyamatosan.

Ha szerinted ez csak a társkeresésben okoz problémát, a nők magas elvárásai miatt, hát... Maradjunk annyiban, hogy egy újabb nőgyűlölő kérdés akkor.

Nekem sohasem volt olyan nő az életemben, akinek fontos lett volna az anyagi helyzetem

Egy év társkeresős időszakban került elő két ilyen, ezek rövid randik lettek.

Én sohasem vágytam egy év kiesésre, bár lett volna mit alkotni.

Vékony a határ az elmélyülés, önfejlesztés és a bambulás között, arra vigyázz!

Mert ha dolgozik valaki, az azt mutatja, hogy felelősségtudata van.

Az "alkotói szabadság" meg könnyen átcsaphat lustaságba, léhaságba. Hogy mikor már kellene sem lesz kedve dolgozni az illetőnek.

Legyen szó nőről, férfiról.

Tényleg valakinek olyan unalmas és sivár az élete, hogy 1 éven keresztül nem bírja magát otthon feltalálni/lefoglalni?:DD Elképesztő, komolyan mondom. Én kicsit több mint 1 éven keresztül nem dolgoztam 24-25 éves korom között, viszont mivel idővel elkezdtem a tartalékaimat felélni, kénytelen voltam végül visszamenni melózni, nagyjából 15 hónap elteltével. Egyébként ha nem lettem volna anyagilag rákényszerülve biztos nem mentem volna vissza dolgozni, csak a jelenlegi életstílusomat nem egyszerű munka nélkül fenntartani, csoda hogy több mint 1 évig sikerült. Amúgy meg általános véleményem az az, hogy dolgozzanak a szegények. Nekem speciel az a hosszútávú célom, hogy 35-40 éves koromra annyi pénzem legyen, hogy a pénz dolgozzon helyettem. Azt meg, hogy ki mit gondol erről, pont telibekakilom. Csak a társadalmi elvárásoknak megfelelvén, nem fogok 40 éven keresztül egy multi rabszolgájaként gürizni, én akkor érzem jól magam, ha folyton azt csinálom, amihez éppen kedvem van (és hát kinek van kedve melóba bejárni?), ugyanis ez az igazi szabadság.

25N