Miért alakul ki az valakiben, hogy imád szenvedni a kapcsolatában?

Gyerekkori sérülések, traumák.

Pszichológia.

Megszokás, befektetett idő/energia, rengeteg szenvedés sokkal több energiát visz el, aztán azért sem lépnek ki mert akk nem érte meg szenvedni, hiába tudják h nem fog változni, az állandóság utáni vágy is bennevan, nem beszélve arról h ez ismerős, szépen hozzászoknak h ennyi jár, ennyit érnek, ez a biztos. Továbbá az ingyen figyelem ha panaszkodnak, a sajnálat bármikor elérhető bárkitől, illetve önigazolást is gyártanak ezek az emberek, hisz mindig igazolni kell h jól döntöttek, ilyen pl h heti egyszer van fél óra amikor nem ver meg, olyankor olyan jó ember, meg egyébként is szeretem.

Rád mi igaz?

Csak annyit, en peldaul gyulolok szenvedni, de el sem tudom hinni, hogy nekem is jar a nem-szenvedes, es beleviszem magam a szenvedesbe.

Nekem gyerekkori trauma kizart, viszont a szuleim traumai, az anyam terhesseg alatti traumaja az megvan.

Érintett vagyok sajnos

Az elszenvedett sérülések miatt értéktelen és gyenge az ember

Nem beszélek, panaszkodom sehol, senkinek

Pszichológust nem tudom megfizetni

Pénzem nincs egy önálló élet felépítésére

A félelem mindentől és mindenkitől...

Elszigetelődés...

Társadalmi megbélyegzés....

Nem is sorolom inkább