Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megbánom még, hogy kivonultam ebből a kilátástalan harcból vagy jól döntöttem?
Sosem voltam elit, sőt még átlagszint se csajozási képességekben. Tíz éve még rá voltam kattanva a témára, sokat olvastam róla és próbáltam olyanokkal beszélni, akik jók ebben.
Persze én akkor sem jutottam előrébb. Sokáig ki is voltam készülve emiatt, főleg amikor a kilométeres elváráslistáról olvastam, amilyennek lenni kéne.
Aztán az idő múlásával úgy kezdtem hozzáállni, hogy totálisan értelmetlennek láttam az egészet. Elkezdtem más dolgokkal foglalkozni és elterelni a figyelmemet. Persze volt már emiatt pár megjegyzés, hogy meleg vagy impotens vagyok-e, de már nem érdekelt. Sokkal nyugodtabb voltam, hogy nem ezen pörgött az agyam állandóan és értelmetlenül. Főleg azon, hogy teljesen ki kellene fordulnom önmagamból, mert az olvasottak és tapasztalataim szerint teljesen antitálentum vagyok a témában. Tehát eltemettem magamban.
Az érdekelne, hogy vajon megbánom-e majd idős emberként, hogy ezt az életet választottam család és társ nélkül vagy lehet így is boldog életet élni?
Szerintem nagyon rágörcsöltél, látszik, hogy írod a "kilométeres elváráslistát" meg ilyesmiket.
Nem baj, ha kissé elengeded a dolgot, lehet pont azáltal vonzod majd be az illetőt, akivel összeilletek.
Mások idióta megjegyzéseivel meg amúgyis felesleges foglalkozni, mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja, meg úgy próbálja kihozni a lehetőségekből a maximumot.
n30
Miért kell fekete-fehéren gondolkozni? Miért kell vegletegben? Miért kell temetned magad? Nincs tökéletes ember. Nincs semmi sem előre megírva. Te írod a saját regényedet, életed. Mi lenne, ha megbarátkoznál magaddal. Mi lenne, ha elfogadnád, és szeretnéd azt, aki vagy... Mi lenne, ha hagynád, hogy más is elfogadhatná, szerethetné? .... Tudod, aki sikeres (bármiben), azért az, mert tudja, hogy nem tökéletes, de elfogadja magát. Büszke pár jó tulajdonságára. Tudd büszke lenni, pedig nagyon is jól tudja, hogy messze van a tökéletestől. Te miért nem? Te miért csak akkor engednéd meg magadnak a boldogságot, ha tökéletes lennél?
Minden magunkból indul ki. Minden a te mozid. Sztem rakj be egy romantikus, happy endes filmet. :)
Mem tudom, hany eves vagy, de en is csak azt banom, hogy tul keson vonultam ki. 10 evvel korabban kellett volna, mint ahogy sikerult.
36F incel
"Sokkal nyugodtabb voltam, hogy nem ezen pörgött az agyam állandóan és értelmetlenül." Hát, ha jobban érzed magad így, akkor jól tetted.
"család és társ nélkül vagy lehet így is boldog életet élni?" Lehet.
6# ha egyszer elválsz, csak magadat fogod tudni helyretenni, elég lesz az is neked
Tudod az elvált, sokszor gyerekes nők nem nyerők az incelek közt (sem)
Döbbenet, de pont úgy vagyok mint a kérdező 10 évvel ezelőtt.
Mostanság, nagy nehezen és fokozatosan sikerült teljesen elengedni a dolgot, de úgy hogy már abszolút nem vágyom rá.
Ez viszont egy rettenetesen nehéz folyamat, és nem sok jót jelent a jövőmre nézve. A boldogságot elfelejthetem az életben, de az öregkor miatt sem kell aggódni, így demotiváltan kizárt hogy megérem. Szerintem megbánni nem lehet, mert járható alternatíva nem létezett, nem létezik most sem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!