Minden nő elutasítja az olyan férfiakat, akik idősebb korukban a szüleikkel élnek és nincs jogosítványuk?

Akkor én nagyon gáz vagyok ezek szerint :D

26 évesen szüleimmel élek, vidéki nagy kertes házban: 4 szoba, nappali, konyha, 2 fürdőszoba, garázs, melléképületek... nagy a nyomor, borzasztó...

Dologzom, a fizetésem (oké ez tényleg szar, de itt a környéken nagyjából ez az átlag) 80%-át félreteszem. Nem látom értelmét elköltözni, mivel nincs senkim. Egyedül minek? Mi értelme van? Elmennék reggel munkába, délután hazaérnék az üres házba. Senki nem várna, senki nem kérdezné meg, milyen volt a meló, történt-e valami érdekes stb.

Van több ilyen ismerősöm is, akik inkább egyedül élnek. Nincs párjuk, az egyikük melózik éjjel-nappal, hétvégente is inkább bemegy dolgozni, csak hogy ne legyen egyedül. Sokszor hiába hívjuk, akkor is inkább csak a munka, mert hogy "ez plusz pénz". A másik szintén egyedül, társasházban 50nm-en, ráadásul állandó jellegű "home office" munka, szóval akár kimozdulnia sincs kedve. ő inkább iszik, sokszor hét közben is, tök egyedül... nagyon sok értelme van akkor tényleg.

Harmadik srác szintén egyedül, kis lakásban, ő is melózik, hétvégente mondjuk szoktunk hozzá menni, akár többen is, de nagyrészt egyedül van és kitalál magának mindenféle, sokszor hatalmas baromságokat, amire elßa$$a az összes pénzét...

Szerintem ennek nincs értelme, akkor inkább othhon maradok szülőkkel, gyűjtögetek, segítek nekik bármiben, cserébe ők is tudnak segíteni.

Ha lenne barátnőm és komolyan alakulna a dolog, semmi akadálya nem lenne a költözésnek, nem értem miért fontos, hogy minden esetben egyedül éljen valaki, külön.

Jogsim nincs, mivel középsuli után mentem egyetemre egyből BP-re, ott meg nem láttam értelmét. Közben lett egy betegségem, igaz már 2 éve tünetmentes vagyok, de közben nem szerettem volna kockáztatni, szóval félnék a vezetéstől.

Miután hazaköltöztem itt találtam munkát, bringával 10 perc alatt ott vagyok, megint nem láttam értemét megcsinálni. Idénre terveztem, de a vírus miatt eléggé problémás.

Kocsit szintén nem vennék, egyrészt drága fenntartása, másrészt azért fölösleges, hogy az udvarban álljon egy 4. autó is. Úgysem használnám, dolgozni bicikliznék továbbra is, ha megyek valahova akkor 99%-ban nem egyedül teszem, hanem többnyire haverokkal, vagy szülőkkel.

Ráadásu lez sem egy végeleges állapot, ha szükség lenne rá, akko nyilván megcsinálnám a jogsit és autót is tudnék venni.

Megfigyeltem,hogy azok a fèrfiak,akik huzamos ideig laknak az anyukájukkal vagy a közelükben,azok többsège befolyásolhatóbb párkapcsolati tèren,meg èrzelmileg is.Ha mama azt mondja,hogy ne foglalkozzon ezzel,meg azzal a nővel,mert nem elèg házias stb.,akkor hajlamosabbak hagyni magukat lebeszèlni.Nem tudnak objektíven dönteni sok esetben a nők szerint.

Egy nő nagyobb biztonságban èrzi magát,ha együtt lakik valakivel.Ha nem a fèrjèvel,akkor a szüleivel.

Olvastam itt akkora baromságokat, amit csak az "élettapasztalattal" rendelkező gyökerek szoktak megosztogatni. Ha éppen nem párkapcsolatban voltam, akkor otthon laktam. Mondjuk Ganxsta Zolee-hoz képest még sehol nem vagyok, aki 41 vagy 42 évesen költözött el otthonról.

36 évesen így tudtam annyi pénzt összeszedni, amiből vettem magamnak egy 3 szobás lakást. A jogsimat 38 évesen raktam, le és autót is önerőből vettem.

Most 41 évesen különösen érdekesnek találom, hogy már azoknak a nőknek is jó lennék, akik leszóltak, míg "anyukával" éltem otthon.

Mielőtt bármelyik nő elítéli azt a palit, aki tovább van otthon, mint "illene" legyen kedves előtte a dolgok mögé nézni, mert a miérteknek nem egyforma okai vannak. Ennyi erővel én is elítélhetnék minden nőt, akinek 35 éves kora után nincs önerőből - nem anyuci és apuci pénzén - vett lakása.

A mostani párom az első néhány randin úgy tudta, hogy albérletben lakom és nincs autóm valamint minimálbért keresek. Gond nélkül összejött velem, én pedig a tenyeremen hordozom.:)41F