Miért van olyan sok frusztrált ideggörcs, sokszor tiszta depis a 35-45 éves férfiak között?

Mit értem el? Van saját házam, két gyerekem. Az apjuk úgy vágott földhöz pár éve lelkileg, hogy élni sem volt kedvem, a legocsmányabb lény nézett vissza rám a tükörből. Férfigyűlölő voltam, és gyűlöltem mindenkit IS. Szorongtam és depressziós lettem, pszichológus kellett. Az utcára sem mertem kimenni. Ezt csak azért írom, hogy értsd, én mennyire megkeseredett voltam. Évek kellettek, mire el tudtam fogadni, hogy nem minden férfi rohadék. És egyre jobban tetszett, amit a tükörben láttam. Most indítom be a vállalkozásomat, ami a hobbim is egyben. Párom nincs, mert most másra koncentrálok. Van tervem, van célom. Ezért van életkedvem is. Apróságoknak is tudok örülni. Ezt tudtam elérni.

Nem látok bele az életedbe, de az anyagiak megvannak a boldogsághoz. De olyan munkát csinálsz, amit szeretsz? Ki tudsz úgy kapcsolódni, hogy jól érezd magad? Rendben vagytok a szép feleségeddel? Ezek nem kézzel fogható dolgok, de ezeken múlik.

Néha engem is elkap a depi rövid időre, főleg hogy nem ismerkedem és ami pedig néha lehetne azt sem szokott összejönni. Próbálom nem mutatni kifelé, mert szerintem a legvisszataszítóbb dolog a másik siránkozását látni/hallgatni, így inkább magammal foglalkozom.

(34/F)