Meg akarok nősülni és családot alapítani csak nincs kivel, mostmár inkább ne gondoljak rá ennyi idősen és engedjem el?

Jajj hagyjuk már ezt a "milyen szintű egzisztencia kell" szöveget. Ez akkora marhaság, annyira elanyagiasítja az egész életet, hogy már fájdalmas olvasni...

Akkor házasodj ha úgy érzed megtaláltad a párod, akivel közösen képesek vagytok családot alapítani.

Akkor vállalj gyereket amikor úgy gondoljátok MINDKETTEN, hogy készen álltok erre a feladatra. Ez legtöbbször NEM a pénzen múlik.

ha így lenne akkor a leggazdagabb társadalmakban születne a legtöbb gyerek, de "érdekes" módon pont az ellenkezője érvényes.

Közösen kell megteremteni a gyerekvállaláshoz, a családalapításhoz szükséges javakat.

Persze az sosem gond ha már van mire építkezni, de azért ezt nem kellene ennyire materiális megközelítésben nézni.

Kicsit gusztustalan szerintem.

Nem vagy elkésve.

Én is ugyanezt szeretném már évek óta, de a férfiak akikkel ismerkedtem egy gyerek szintjén voltak.

Néha azt érzem, hogy felkéne adnom, és ami másnak valóság lesz, az számomra csak álom marad... N

34 évesen az "elvárt" egzisztencia - amint előttem is írták - egy saját ház vagy lakás és autó. Az a legjobb, ha az ingatlan tehermentes, de már az is elég, ha mondjuk már a hitel futamidejének fele letelt. Én hozzátenném még a jó állást is: olyan, ami éveken át biztos és keresel vele annyit, hogy amíg a feleséged GYES-en van, el tudod tartani egyedül is a családot, mert az ő alamizsnája semmire sem elég. A tudásod és tapasztalatod pedig olyan legyen, hogy ha munkahelyet váltasz, akkor hasonlót találj gyorsan, ne kelljen otthon ülni munkanélküliként, reménytelenül küldözgetve az önéletrajzokat és számolgatva, hány havi törlesztőt tudsz még kiköhögni a lakáshitelből és mikor jön majd a fizetési felszólítás. Ne feledd: mire a gyereked a húszas évei elején elkezdi az önálló életet, jó lenne, ha nem csupasz p***ával állna a világban, hanem tudnál neki valami segítséget adni. Ha nem is tolsz a feneke alá egy lakást, legalább a hitel önerejét jó lenne, ha ki tudnád fizetni, mert akkor lesz rá esélye, hogy többre vigye, mint te. Ilyen egzisztencia mellett már van értelme gyereket vállalni.

Persze ez nem kötelező. Ahhoz, hogy gyereked legyen, kell egy nő, annyi hely, ahol elfértek szexelni (telefonfülke is elég hozzá, csak kreatívnak kell lenni) és öt perc szabadidő, annyi alatt össze is hozod. A 12-es válaszban ott is van a kedvenc példám: ha csak a pénzen múlna a dolog, akkor a fejlett világban annyi gyerek lenne, hogy meg sem tudnánk számolni.

Hangzatos ez a példa, csak sajnos nem igaz. Érdemes megnézni a koldusszegény délkelet-ázsiai, dél-amerikai és afrikai putrikat, ahol számolatlanul ontják a világra a purdékat: van gyerek annyi, hogy több se kell, de minek? Apa és anya együtt nem keres annyit, hogy megéljenek belőle, csak szaporítják a nyomorukat, mert a gyerek is ugyanúgy a szemétkupacot túrja vagy a család egy szem kecskéjét terelgeti, mint a szülei. Van értelme így szaporodni? Szerintem nem sok. Persze aztán ha már sok az éhező gyerek, akkor lehet kunyerálni a nyugati segélyszervezetektől, hogy jajj, ezek a szerencsétlenek mind éhenhalnak meg elviszi őket a fertőzés, akkor aztán kapnak ételt, valamiféle orvosi ellátást is intéznek nekik és láss csodát: abból a 10-12 kölökből, akikből jó esetben talán 3 is megélné a felnőttkort, mind fel fog nőni ott, ahol amúgy sincs mit enni. Nagyon hasznos ez a világnak.

Ezzel szemben itt, a világ fejlettebb részén már rájöttek az emberek, hogy gyereket lehet ám ésszel is vállalni. Nem mondom, a technikája bejön, de annak semmi értelme, hogy összehozzunk 5-6 utódot, aztán tördeljük a kezünket, hogy jaj, hát miből fogjuk felnevelni, majd a kiváló családi háttér miatt ott álljanak 18 évesen 8 végigbukdácsolt általánossal meg félbehagyott középiskolával, várva a segílykét vagy a közmunkát, mert többre nem képesek. Az értelmesebbje (mert nyilván az iménti forgatókönyv is megvalósul sokszor, elég baj az) nem is vállal nyakra-főre gyereket, csak annyit, amennyit úgy tud elindítani az életben, hogy legyen belőle valaki.

Gusztustalannak tűnhet az, hogy anyagiakhoz kötjük a gyerekvállalást, de attól még így van. Szerelemből nem adnak kenyeret a boltban, csak pénzből. Persze az a legjobb, ha apa és anya együtt építik fel a közös életüket, együtt teremtik meg a gyerekvállalás hátterét, de a kérdező esetében ez már nem nagyon fog összejönni. Ha ő most találja meg anyát és most kezdenek együtt építkezni (akár a szó szoros, akár átvitt értelmében), eltelik jó tíz év, mire meglesz az az anyagi háttér, ami mellett úgy jöhet az első gyerek, hogy értelmes élete lesz. Egy 45 éves férfi meg szerintem már kicsit idős ahhoz, hogy először legyen apuka. Persze összejön neki, mert a férfiak szervezete úgy működik, hogy ennyi idősen még simán lehet sikeres találatuk - tegyük hozzá, nekik kevesebb időbe és energiába telik a gyerekvállalás, mint a nőknek. A közreműködésük megvan tíz perc alatt, de akkor utána már egy cigit is elszívtak. Viszont egyrészt a férfiaknál is csökken ám a termékenység az idő előrehaladtával, nő a születési rendellenességek aránya és elég sok nyűg van azzal, ha ilyen idősen lesz valaki először apa, még akkor is, ha hamar összejön és egészséges a gyerek. Mire a gyereke 20 éves kora körül kezdené az életét, apa már a (mostani) nyugdíjkorhatár közelében jár és ahogy nézem, a mai 65 éveseknek csak kis része az, aki ebben a korban még ereje teljében van. Nagy hányaduk úgy vár a nyugdíjra, mint a zsidók a Messiásra, mert már mindenhol fáj neki, 4-5 féle gyógyszert szed és baromira unja az egész életet. És akkor egy ilyen állapotú apuka fog segíteni a gyerekének beköltözni az első lakásába? Vagy majd járókerettel fog unokázni?

Oh, dehogy késtél el. Én még huszonéves vagyok, de megfigyeltem, hogy az utóbbi években a rokonságomban több 40-hez közeli férfi is lett apa. (Mondjuk nekik már megvolt egy jó pár éve a párkapcsolatuk)

Az viszont igaz, hogy 34 évesen az egzisztencia már jobban számít párválasztásnál, mint ha 10 évvel fiatalabb lennél. Olvastam egy könyvben, hogy kb 35 éves korig az emberek többségének eldől, hogy nagyjából milyen magasra tud ívelni majd a karrierje, milyen pályára áll rá, szóval akivel ismerkedsz az nagyjából fel tudja mérni, hogy neki elég ez vagy sem.

Az egészség megőrzése idősebb korra meg nagyon is múlik az egyénen, az is lehet, hogy gyerekekkel több valakinek a motivációja az aktív életre.

Mindenesetre én sok sikert kívánok neked, csak találj olyan párt, akivel az értékrend, célok és minőségi idő tekintetében hasonlóak vagytok, és tudtok egymásra figyelni, a változásokhoz alkalmazkodni, mert a gyerekeknek valóban fontosak az anyagiak, de az, hogy a szülők közt jó legyen a kapcsolat még azt is felülmúlja.