Akik szerint a covid miatt lehetetlen párt találni, ismerkedni, mit szólnak ahhoz, akiknek sikerült?

Mondom mi számomra az önfejlesztés:

költök a külsőmre: rendben tartom a fogaim, rendszeresen járok fodrászhoz, ügyelek az összhatásra, a stílusra. Sportolok, arányos izmokat építek, eleget napozok

olyan hobbikat találok, amiben lehetőség van ismerkedni, táncolok mivel itt fordul meg a legtöbb lány és a lányok teljesen odavannak ha valaki jól vezeti őket!

Nem Csernust olvasok hanem a legtöbb pozitív kritikát kapó pszichológiai könyveket, nőkkel való kommunikációról, maszkulinitásról, életvezetésről.

Főzök! Magamra...nem nehéz a nőket levenni a lábukról ha még meg is tudod vacsoráztatni!

Rendben tartom a pénzügyeimet és képzem magam, hogy ebben is folyamatosan gyarapodjak. Akár elfogadod, akár nem...ez egy nőnek mindig fontos lesz.

Eredmény? Én ingyen megkapom a puncit, 1 héten többet is ha akarok. Persze lehet irigykedni meg mondani, hogy nekem könnyű. Sose volt az, rohadt nehéz volt. A különbség, hogy én egy tettrekész típus vagyok, többen pedig inkább fizetnek azért hogy valaki élvezetet színleljen nekik.

#23: Csak a lényeget hagytad ki, hogy valószínűleg olyan az alap külsőd ÉS alap családi háttered, egzisztenciád, hogy ennek az egésznek van jelentősége.

Ha valakinek alkoholisták voltak a szülei (erről nem tehet) ez kényes téma. Ha 0-ról indult és még ingatlant sem örökölt, az is az ő baja, senki nem fogja felkarolni, ha emiatt nem lett diplomája és szakmában teljesedett ki, akkor is egy diploma nélküli senkinek lesz nézve. Ha szintén emiatt nem szórta a pénzt és átlagos farmer-pólós öltözködési stílust követett, olcsó munkásszállást bérelt és 30 éves korára vett készpénzre saját lakást, akkor is egy alap elvárható szintet pipált ki az életében, az lenne szégyen, ha még ez se lenne. Ráadásul a szociális élete is csorbát szenvedett emiatt, mert a spórolásba nem fért bele a havi 5-10 000 Ft elkocsmázása meg a fesztiválozás. Ja és a kocsi sem, nemhogy még kocsikat cserélgessen folyamatosan vagy költséges nőmágnes hobbijai legyenek, mint motorozás.

Ha valaki nem nőtt magasra és csak 170, vagy akár csak 180 alatti, akkor szintén rengeteg hátrány, amit csak az tapasztal, aki benne van, aki magasabb, az nem érzi előnynek. Ahogy azt sem érzed előnynek, hogy ivóvíz jön a csapon.

Ha valaki korán kopaszodik, akkor a fodrász sem tud rajta túl sokat segíteni.

Ha pedig ebben a cipőben jársz, már egy választóvonal, ahol amit felsoroltál önfejlesztés (amit a szoli kivételével mindet megtettem én is 20-as éveim elején) SEMMIT sem érnek. Vagy annyira minimálisat, hogy ha beleszámolod a CSAJOZÁSSAL TÖLTÖTT időt (nem az önfejlesztést, csak a csajozással töltött időt), akkor ott tartasz, hogy ha nem feleséget keresel, akkor tényleg olcsóbb a prostituált, ha bevállalsz pár extra munkát, szemben a végigkínlódott randikkal, ahol érzed, hogy a nő igazából nemhogy puncit nem akar adni, de legszívesebben bankszámlakivonatot kérne, hogy érdemes-e veled hosszútávra tervezni. A könnyen kapható, "mindenki" által megkapható nőknek meg valahogy véletlenül sosem vagy az esete.

Ezt pedig vesd össze kérlek a női megfelelőjével. Szándékosan nem írtam, hogy elhízott, mert az elhízott az férfiben és nőben is szégyen és tehet róla, tehet ellene mindkettő. Ahogy az igénytelenség is.

Nőkben, aki alapvetően ápolt és nem igénytelen, az még mozgássérültként is könnyebben talál magának férfit, mint egy teljesen egészséges ÁTLAGOS férfi nőt.

Nem tudom hogy ez a kérdés szempontjából miért lényeges. Inkább felmentést akarsz találni. De ha olyan fontos számodra, akkor tessék:

A családom nagyrésze analfabéta-alkoholista, 8 általános épphogy megvan nekik vagy az se. Félárva vagyok, semmit sem örököltem, a gimis és egyetemi éveimet-nyaraimat végig dolgoztam, amíg mások fesztiváloztak. Külföldön nyaralni 30 éves korom után voltam először, teljesen saját zsebből. Amit az életben el lehet élni, azt mindet saját erőből, segítség nélkül értem el.

#25: A külsőre vonatkozó részt ügyesen átugrottad.

Illetve ha csóró is vagy de mindegy, hogy Pesten születtél/jártál iskolába, vannak barátaid, akik más kerületek vagy külföldre mentek, de vissza-vissza térnek és sokan maradnak vagy vidéken belül is a legrosszabb 4-5 megye valamelyikében élted le az egész fiatalságodat és felnőtt korodra szakadtál ki végre, barátok, ismerősök nélkül gyökértelenként a SAJÁT HAZÁD FŐVÁROSÁBA, ahol nem úgy megy, mint külföldön, hogy az ottani magyarok keresik egymást már csak a közös nyelv miatt is és mivel egy csónakban is eveznek, összejárnak munkaidőn kívül, mert nincs senkijük.

A magyar meg egyébként is egy lehúzós, élősködő nép, aki felfelé nyal, lefelé tapos és idegekekkel maximum érdekből barátkozik. Felnőttként már nagyon nehéz mély, igaz barátságokat kialakítani. Ezeknek is akkor érzed a hiányát, ha nincsenek.

Ha vannak, akkor hajlamos vagy itt is csak a negatívumokat nézni, nem azt, hogy milyen pozitívumot adnak hozzá az életedhez.

De ezt sem azért írom, hogy most ezen kezdj el rugózni. Hanem, hogy lásd, mennyi apró dolog ÖSSZESSÉGE adja ki az ember személyiségét és ezek bár lehetnek hiányosak mindenkinél a minőség is eltérhet, de nem mindegy, hogy az egyik dominóként dönti le a másikat majd a harmadikat, mindezt abban a kritikus életkorban, amikor még keresed önmagad (és legalább egy mentor vagy egy idősebb testvér jó lenne, akire felnézhetsz, aki hasonló utat járt be, így tudsz vele azonosulni), vagy vannak fix kapaszkodók az életedben, még ha összességében szar is.

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Amit meg nem élünk át személyesen, azt hajlamosak vagyunk elbagatellizálni.