30+ éves férfiak, akiknek régen volt, vagy még sohasem volt párkapcsolatotok és akiknek borzasztóan a magány, ti nem éreztetk mérhetetlen dühöt és haragot a nők felé, amiért egyiknek sem kellettetek? Pedig ti mindent megtettetek.

Bár én csak lassan leszek 30, de nem. És ha elmúlok 30 akkor sem fogok. Miért tenné ezt bárki is? Ez a saját hibánk, nem másoké.

A vágyakozás bizonyos dolgokra viszont eléggé idegeket próbáló tud lenni olykor. És a legrosszabb benne a tehetetlenség érzése (az életben nem fogok már több pénzt keresni vagy szép lenni), meg az, hogy tudom, hogy sosem leszek boldog. Ez utóbbi még rosszabb.

Tudom, hogy csak troll, de lehet, hogy valaki tényleg így gondolkozik? Ennyire buta kérdést kiírni.

30+ voltam, amikor első barátnőm lett. Tavaly nyár óta nincs élettársam. Tudom, hogy mindkettő oka én vagyok és azt is tudom, hogy miként lehet rajta változtani. Majd amikor fejben te is eljutsz ide, megtörik a jég.

7.

Önmagában már a tehetetlenség érzésének megszűnése is kellemes érzés lehet. Az egyhelyben toporgás, a "mégis hogyan kellene előrébb jutni?" gondolat megválaszolhatatlansága teljesen felemészthet bárkit.

9.

Ennek az öncélú beszólásnak nem sok értelme volt. Bunkóbb nem lehetett volna?