Próbáltatok már előitéletek nélkül ismerkedni?

Én mindig így ismerkedem. Szerencsére én nem hordozok semmiféle sérülést, előítéletet a múltból...

Sogha életemben nem ismerkedtem kifejezetten azzal a céllal, hogy párt találjak ás soha életemben nem is fogok, szóval nálam minden ismerkedés tét nélkül indul, emberileg ismerem meg őket, nem potenciűlis párként. Így nincsenek játszmák stb. Nyilván nem csukom be a szemem a nagy vörös zászlókra, de lazán állok az ismerkedéshez, nem próbálok többet belelátni vagy kombinálni, nem az én műfajom. A sérüléseimet, csalódásaimat pedig feldolgoztam, úgy gondolom ez minimum elvárás saját magam felé, hiszen csak az én felelősségem.

Mindig így ismerkedem, az más kérdés, hogy nagyon ritka az olyan férfi akivel kölcsönösen megfelelünk egymásnak.

Mindig így ismerkedtem, ugyanakkor ha első találkán úgy érzem nem egymást keressük, nem rabolom az időt.

Futottam már bele, nem lett jó vége. Az én részemről tényleg annyi volt, hogy ismerjük meg egymást, ő pedig ismeretlenül olyan negatív tulajdonságokkal ruházott fel, ami enyhén szólva is sértő és kínos volt.

Nehéz úgy ismerkedni, hogy az embert már érték csalódások. Valamilyen szinten mindenkiben benne van az,hogy fel amiatt,hogy esetleg megint megtortenik,ez normális egy mertekig;amíg az ember tudja ezt magáról és tudja helyen kezelni a dolgokat. A probléma akkor van,ha nagyon konkrétan rahuzod egy másik emberre az előző partner tulajdonsagait ismeretlenul😌

csüccs, szövegértés egyes. Nem fasiszta előítéletre értette...