Próbáltatok már úgy ismerkedni valakivel, aki jófej, rendes, hogy az illető egyáltalán nem vonzott, de már annyira ki voltatok éhezve a szerelemre, kapcsolatra?

Ne tedd! Utálni fogod magad, a másikat, meg az egészet!

Vonzalom alap. Mondjuk ritka esetben el tudom képzelni, h jó bánásmódtól felébred a vonzalom.

Olyan volt, hogy kezdetben még nem vonzott, de ahogy megismertem, ő lett számomra a legvonzóbb ember külsőre és belsőre egyaránt. (Ő ugyanígy volt ezzel, először csak barátként gondolt rám.)

Viszont azt biztosan nem tenném, hogy "áhh úgyse lesz jobb, beérem ezzel is, hátha elkezdek vonzódni hozzá". Szerintem az (önként)becsapás.

22/n

Még fiatalabb koromban volt ilyen. Tudod, tiniként, amikor mindenkinek volt pasija, csak nekem nem, és akkor összejöttem olyannal is, akivel jól kijöttem, bírtam nagyon, csak hát nem vonzott egyáltalán. Vagy mikor nagy csalódásból próbáltam vigaszt nyerni valaki más karjaiban.

Mindkettő nagy hiba volt, részemről az érzelmeket nem lehet kierőszakolni, vagy az elejétől kezdve ott van a szikra, vagy sosem lesz. Csak sírás és fájdalom lett a vége. Ma már okosabb vagyok, soha bele nem mennék hasonló szituációba.

Sokszor belegondoltam abba, hogy meg kéne próbálnom ezt is. Néztem körülöttem az ismerősoket, ismeretleneket, akik szóba jöhetnének. Egyszerűen felfordult a gyomrom. Vonzalom nélkül nekem nem megy.

Inkább egyedül. Idővel úgyis lesz olyan, akivel kölcsönös a vonzalom.

25f