Mi lehet az oka, hogy csak a kripli pasikat vonzom be?

#30

Nem tudom, hogy mi jött le a #29 válaszomból, de az #1 véleménnyel konkrétan egyetértettem ebben a közegben.

Nem tudom, mi a gond: a mai nők alapból az ilyeneket csipázzák, sztárolják. Most megvan, aztán mégsem kell? Fura.

Gondolom akkor egy introvertált, normális sem kellene, mert aaz meg olyan, mint a tej: lassú...

#34 Látszik, hogy nem tudod mi az az introvertált, úgyhogy mivel én is az vagyok, elmesélem.

Velem lehet menni nagyon sok helyre, akkor érzem magam a legjobban, ha kimozdulok. Ez igaz, hogy szembe megy a kifejezés szó szerinti értelmezésével (IN-trovertált, bezárkózott), pedig így van. Az introvertáltság nem a fizikai helyzetet jelenti, hogy szeret fizikailag bezárt lenni valaki, hanem a mentális hozzáállását a társadalomhoz. Az introvertáltság az tulajdonképpen antiszociális személyt jelent. Ez miben nyilvánul meg? Baromi nagy mentális erőfeszítésbe kerül az idegenekkel való kommunikáció, amiben a készségem egyenlő egy újszülött kismacskáéval, azaz semmi. Ez baromi kényelmetlen szituációkhoz vezet napi szinten, amik évek elteltével is random megjelennek előttem és olyankor szinte lehetetlen elűzni a gondolatot és a szorongást. Ez természetesen legtöbbször akkor jelentkezik, amikor otthon egyedül vagyok és nem vagyok elfoglalva, például alvás előtt, ami álmatlansághoz és sok órán át tartó forgolódáshoz vezet. És akkor kanyarodjunk vissza a kimozduláshoz: ha szabadban vagyok, nem pedig otthon bezárva a gondolataimmal, akkor megszűnnek a problémáim. Sőt, jobbat mondok: ez még inkább paradoxonnak fog hangzani, de introvertált antiszociálisként nemhogy a szabadban lenni szeretek a legjobban, de EMBEREK BESZÉLGETNI kb. ugyanannyira szeretek. Na ezt add össze. Logikai bukfenc, mi?

Na és itt jön az egész mondanivalómnak a lényege: az introvertáltakról könnyű azt hinni, hogy nem akarnak társaságot, hanem csak otthon ülni és gépezni, vagy ilyesmi, de a legtöbbünk az ellenkezőjét akarja. Az introvertáltság nem egy tudatos döntés, hanem egy hibás mentális állapot, amiből ki akarunk törni. Valakinek ez könnyebb, valakinek nehezebb. Nehezen alakítunk ki emberi kapcsolatokat, barátságokat, de ha valakivel mégis sikerül összeismerkedni és jó kapcsolatot kialakítani, akkor azokkal milliószor erősebb barátságot lehet kialakítani, mint azokkal, akiknek 1500 ismerőse van facebookon és a legelső pillanatban maguk mögött hagynak, ha nem követed őket. A közösen eltöltött idő pedig millióször minőségibb, mint az, hogy ráírsz a spanokra, elmentek lerészegedni, aztán egy hétig nem beszéltek, csak majd a következő pénteken.

" A közösen eltöltött idő pedig millióször minőségibb, mint az, hogy ráírsz a spanokra, elmentek lerészegedni, aztán egy hétig nem beszéltek, csak majd a következő pénteken."

Azért az általánosítás részedről is megy.

Egyébként ne haragudj, de nekem a leírtak alapján elég problémásnak tűnsz.