A társadalom szemszögéből nlzve, miért trendi ha egyedül vagy 25 éves, és miért gáz ha egyedül vagy 40 felett? Ezek csak évek, semmi más, elvileg...

Kit érdekel a társadalom?

Én fölötte állok. Az én életemet én irányítom, és a társadalomnak ezt el kell fogadnia.

A társadalom a média által megvezetett balekok csoportja, nem fogok ilyenekre hallgatni!

25 évesen még "élned" kell, hogy majd megállapodott korodba már ne legyen kapuzárási pánikod.

40 körül meg az emberek nagyja családos ember, és furcsa, ha addig nem sikerül ezt összehozni.

De egy csomó dologra igaz a sztereótípia: egyetemen ha tanulsz 30 éves korodig, az ok. Az a dolgod! Ha 40 évesen akarsz beülni, akkor meg mit akarsz te már ilyen vén fejjel?

25 évesen egyedül: felelősségteljes vagy, karrierre koncentrálni. Nem állsz össze bárkivel, igényes vagy, keresed az Igazit.

40 évesen egyedül: karrierista vagy / lúzer vagy / incel v vénlány vagy, ha még mindig keresed az Igazit. Minősített eset: ha már megvolt, de elb.sztad.

Leszögezem: én részemről minden ember úgy él, ahogy akar és boldoggá teszi, amíg másnak nem árt. Szóval engem személy szerint hidegen hagy, ki van egyedül 25 és 40 évesen.

De valószínűleg az van a jelenség mögött, hogy valójában az évek nemcsak számok, hanem lehetőségek, szerepek, stb. Az élet szakaszokra bontható: kisgyerekkor, gyerekkor, kamaszkor, stb. Mindegyiknek más "szerepe" van. És az életnek van egy természetes lefolyása: először magad vagy gyerek, tanulsz, egyre több felelősséget vállalsz, tanulsz, megtanulsz élni, aztán megállapodsz, gyereket vállalsz, aztán nagyszülő leszel, stb. Persze ezek az idők kitolódtak: több az idő, tudatosabb a társadalom. Úgy gondolom, hogy részben az előző generáció próbálja a mai fiatalokat megvédeni a saját rossz döntéseiktől megvédeni, pl. a túl korai párválasztás (nézz válási statisztikákat), hiszen 20 évesen nagyon keveseknek van jó önismerete, megfelelő tapasztalata és tudatossága. Sok szempontból is gyerekek még, és nem alkalmasak a gyerekvállalásra. (Nyilván vannak kivételek, mint mindig, de ez az általános). Meg anyagi biztonság sincs, és jó lenne kevesebb gyereket vállalni csupasz fenékre. Szóval 25 évesen ebből a szemszögből még nem "gáz" egyedül lenni, de amúgy bizonyos körökben, főleg ha nő vagy! már elkezdenek cseszegetni. Férfiként nem, vagy legalábbis jóval kevesebben.

40 évesen, ha valaki egyedül van és nincs gyereke, akkor ebbe az ideálisnak TARTOTT életútba már nem fér bele az ember. Nagyjából 10-20 év múlva az elvárás szerint már nagyszülőnek kéne lenni, nem pedig ekkor vállalni az első gyereket.

Szóval ez ma egy általánosan elfogadott életút. Ha te ebbe nem passzolsz, tök mindegy, hogy önhibádon kívül, de akartad volna, tök mindegy, hogy te alapból nem is erre vágytál, hanem mondjuk arra, hogy végigutazd az életed, tök mindegy, hogy te erre alapból alkalmatlan lettél volna, lesznek olyanok, akik le fognak nézni, meg cseszegetnek majd.

De amúgy meg mindenért cseszegetnek, ami nem illik bele az elvártba. Ha 20 évesen házasodsz, és gyereket vállalsz, akkor is lesz bőven, aki beszól, lenéz, ha nem akarsz gyereket, akkor is, ha házasodni akarsz, akkor is, ha nem akarsz, akkor is. Nem kell törődni vele.

Ahogy előttem is írták társadalmi szemszögből minden korosztálynak megvan a maga szerepe.

1. 0-16: az a lapszintű ismeretek elsajátítása, az eltartott időszak

2. 16-24: a magasabb szintű tanulmányok ideje, akár egyetem, akár szakma, a karrier beindulása, az önállósodás megkezdése.

3. 24-32: a karrier beindulása, önállósodás, elköltözés otthonról, komoly párkapcsolat, családtervezés időszaka.

4. 32-40: családalapítás, önálló egzisztencia, családfenntartás

5. 40-55: gyermeknevelés, majd gyerekek "kirepülése", stabil anyagi háttér, a gyerekek jövőjének megalapozása, főleg anyagi szempontból

6. 55-65: nyugdíjra való felkészülés, gyerekek anyagi és egyéb módon való támogatása

7. 65- : nyugdíjas évek, visszavonulás, unokázás majd halál.

Persze ezek csak hozzávetőleges számok, de valahogy így néz ki egy átlagos ember élete. Ezek azok a dolgok amelyekre a legtöbben törekednek és ezt az utat is járják be általában az emberek.

Ezért van az, hogy ha valaki 40+ évesen a 2. vagy 3. "szinten" tart arra furcsán néznek.

Egyébként mindenki maga dönti el mit akar, hogyan akarja azt elérni és a legtöbbeknek szinte biztosan meg fog akadni ez a folyamat, jönnek problémák, válságok: pl. tartós munkanélküliség, betegség, válás, esetleg idő előtti halál (baleset) stb.

Lesz@rom ki mit gondol.

Nem mindenki talalja meg elete parjat 25 evesen es nem mindenki fut be ennyi idosen. Minden embernek a sajat fejlodeset kellene neznie, mert mindenkinek mas.