A feminizmus elterjedése az okozója annak, hogy egyre több az incel férfi?

Ez ugyanaz a kategória, mint amikor valaki kövér, és siránkozik, hogy kövér, köpködi a vékonyakat, de tenni nem tesz semmit.

Mondhatja hogy genetika, vagy nincs ideje, vagy a gyerek miatt, vagy a bármi. Hát mondja. Csak ha meg se mozdul, ne siránkozzon nekem.

#30: Így van, mindenkinek vannak sérelmei. Viszont az sem mindegy, hogy a társadalom ehhez hogy áll hozzá, illetve a lehetőségek sem egyformák. Pl. eleve perdöntő ilyen esetekben, hogy az illető időben ki tud-e szabadulni a számára mérgező családi fészekből, vagy nem? Ez jelenleg a nők (vagyis inkább még csak lányok) számára sokkal egyszerűbb. Még ha a középiskolát otthonról is járja ki, utána jön a főiskola/egyetem, vagy ha nem, akkor az első nagyobb szerelem, akivel összeköltözik. Így kiszabadul és még viszonylag fiatalon egy más szemszögből is meg tudja vizsgálni a saját helyzetét. Ellenben az ilyen fiúk egyáltalán nem kellenek a lányoknak. Egy darabig persze próbálkoznak a maguk módján, aztán ha nincs siker, akkor abbahagyják. Így már az elköltözésre sem lesz motiváció, mert minek? Mivel nincs másik nézőpont, ezért a saját helyzetüket is később ismerik fel, és mire észbe kapnak, elmúlt a fiatalságuk, kapcsolat még csak a láthatáron sincs a szülők pedig már robbannak le. Most hagyja ott őket? Az egyedüli embereket, akiknek valaha valamennyire is fontos volt? Még ha el is kezdene fejlődni, éveket venne igénybe. De tegyük fel, hogy sikerül. Ott áll majd 35-40 évesen, ugyanúgy nulla lehetőséggel. A korosztályból az arra alkalmas nők már réges-rég családot alapítottak, a maradéknak meg már legalább annyi lelki nyavalyája van, mint nekik volt. Az egyedüli haszon így az marad, hogy tudni fogják, hogy min csúsztak el, de mivel a jelenlegi tudásunk szerint az életben nincs újrajátszás, így az egész csupán eső után köpönyeg lesz.

Én a megoldást abban látnám, hogy már tizenéves korban sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a fiúkra. Miért nincsenek kapcsolatai? Miért nincsenek sikerei a lányoknál? Miért visszahúzódó? Miért nincs önbizalma? Erre a mai válasz az, hogy "majd kinövi". A többség nem fogja. Lesz néhány szerencsés, akit kizökkent valami nagyobb változás az életében, amit aztán saját sikereként fog megélni és mesélni, de a többség nem ilyen lesz.

Értem az eszmefuttatásodat, és érzem belőle a jó szándékot.

Ennél többet nem tudok ezzel kezdeni.

Elérhető számodra minden létező adat arról, hogy egyre töketlenebb a fiatal generáció; 30 éves korukig otthon laknak, egyre inkabb képtelenek eldonteni hogy mit akarnak csinálni az életben, és véletlenül ezzel egyenes arányban nő az incelek száma is, és azt mondod magadban, hogy "nem! ennek aztán semmi köze sincs ahhoz, hogy egyre kevésbé vonzó a párkapcsolat a nők számára! A probléma a nők mozgalmával van, ami szokott arról beszélni hogy az erőszakos bűntettek több mint 90%át a férfi nem követi el, és arról is, hogy mái napig is általában a nőkkel végeztetik a fizetetlen házimunkák nagy részét, ez pedig teljesen alaptalan, irracionális negatív érzéseket ébreszt a nőkben a férfiak iránt. Bárcsak el lenne törölve a mozgalom, és ne beszélne senki ezekről a dolgokról, hogy végre le legyen szopva a farkam"

Nem azért de több értelem szorult a a nejlonszatyorba amit elfújt a tavaszi szél az ablakom előtt, mint beléd.

Lehet itt vergődni, hogy jaj a világ milyen... mindenkit fos telibe. Senkit nem érdekel, hogy anyuci kuffamtott el a lelkedbe. Hogy apádat is egy töketlen majom volt. Az eredmény számít. És nincs senki íránt könyörület.

Én eljöttem otthonról, inkább élten betegen egy bérelt szobába többed magammal, mint vissza anyámhoz, aki "segítség" címszó alatt az orrom alá pörkölte, hogy miattam lett 60 ezer ft a vízszámla, hogy hasznavehetetlen vagyok és értelmes embernek nem kellek, meg a szívproblémám sem súlyos, csak sajnáltatom magam. Úgyhogy szívbetegen elköltöztem, dolgoztam, béreltem egy putri szobát. Innen indultam.

És lehet normális életet felépíteni, családot alapítani, normális emberrel.

Nehéz? Igen. De ha te nem változtatsz más nem fog rajtad segíteni. Mindenki ott rúg beléd még egyet ahol tud.

Én nem akartam azt a mentalitást tovább vinni amit anyu képvisel. Mert ő is csak kifogásokat gyárt miért egy fos az élete, hogy a kormány teszi nyomorulttá, aki összejátszik a háttérhatalommal, amit Bill Gates írányít, akinek a magán laborjába fejleszteték ki a koronát, ami igazából nincs is, és az oltással akarják sakkban tartani az embereket.

De ő a 4 év alatt amíg a lakóhelyén élt 1x nem ment el sétálni a kutyájával, mert "itt nincs semmi", itt nem barátkozósak az emberek, én meg elmentem és megismertem 1 hét alatt a fél falut, még befőttet is küldtek át nekünk.

Ennyit anyámról, és kb az incelek is ugyanezek. Ugyanaz a mentalitás, ugyanabba a buborékba zárják be magukat és élik le az életüket, mert sajnáltatni magunkat könnyebb. Azt várhatod, hogy a világ idomuljon hozzad.

#36: "Lehet itt vergődni, hogy jaj a világ milyen... mindenkit fos telibe. "

Neked valahogy, valamiért sikerült kimásznod abból a gödörből amiben voltál, viszont úgy érzed, hogy ha neked sikerült egyedül, akkor másoknak is egyedül kell tudni kijönni belőle. Ha meg nem, akkor kizárólag ők a felelősek. Minden folyamat több elemből áll össze és ha ezek közül bármelyik nem úgy illeszkedik a rendszerbe ahogy, akkor a végkimenetel is más lesz. Már több ilyen sikersztorit olvastam, ahol "csakis kizárólag önerőből" tette valaki jobbá az életét, de szinte az összesnél ott volt egy külső tényező is. Vagy a bántalmazó szülő halt meg, vagy a munkája miatt kellett elköltöznie, vagy örökölt a nagyszülők után, esetleg valaki valami rejtélyes oknál fogva meglátott benne valamit és segített neki. Ezek nem kisebbítik a saját érdemeit, mert az elhatározás és a változásra való hajlandóság igenis az ő érdemei, viszont befolyásolják a végeredményt.