Hány évesen kezd el bekattanni egy férfi (aki nem jóképű és elment a hajó, de szeretett volna családot), hogy a haverok már nem vele foglalkoznak, hanem mindenki megházasodott, és jó eséllyel csak azt látja, hogy mindenki boldog és van gyerek is?

Meg jön a kisújjamat mutatom, a karom sem elég. Meg nem nézlek már férfinek. Meg ha eddig ennyi mindent meg tudtál csinálni, akkor ez az alap. Mit akarsz??? Szexet??? Velem??? Na felejtsd el gyorsan, ahhot sokkal többet le kell tenned az asztalara! Meg különben is itt meg itt hibáztál, meg jaj most meg is sértettél hogy csak szexelni akarsz velem? Minek nézel de komolyan? Én csak erre kellek?

Hú, inkább nem is sorolom, mert így utólag is elönt az ideg!!!!!!

Én 25 éves koromtól rendszeresen iszok.

Nem látszik rajtam, külsőmre igényes vagyok.

Csak ugye ott van az, hogy nem vagyok egy szépfiú.

Akárki tetszik, nem kölcsönös.

Netes randik kudarc, első után még vigyorgó szmájlival írják, hogy jól érezték magukat velem, kevés az ilyen normális pasi mint én stb. második után meg lepattintanak és összejönek egy jobbképű gyerekkel.

F@sz kivan, önbizalmam nulla már ezek miatt.

@36

Lefogytam 95 kilóról 75-re. Normálisabb hajat csináltattam magamnak. A korábbi, ténylegesen igénytelen megjelenésemen változtattam. Rendszeresen borotválkozok. Fix munkahelyem van, van autóm, vannak céljaim, van hobbim. Éveken keresztül keményen, kitartóan nyomtam a társkeresőket. Csakhogy ezektől nem nőtt állam, ugyanolyan alacsony maradtam és ugyanúgy nincs pénzem sem. Mondjuk utóbbi lényegtelen, mert nem tudom, milyen jogon várná el valaki tőlem, hogy eltartsam; egyetlen ember van, akivel ezt hajlandó lennék megtenni, az pedig az édesanyám (ha meg nem eltartásról van szó, akkor nem tök mindegy, mennyit keresek?). Na, lényeg a lényeg, teljesen láthatatlan maradtam ugyanúgy. Több évnyi társkeresőzésem nagyjából 200, természetesen válasz nélkül maradt levél elküldésében és több mint 7000 (mármint a szó szoros értelmében, ugyanis jegyeztem a statisztikát) viszonzatlan jobbra húzásban kulminálódott.

Ennek megfelelően persze az eddigi depressziómat felváltotta a totális közöny az emberek felé. Ha én csak megvetést, közröhejt, vagy épp csak ignorálást kaptam másoktól, akkor ugyanez visszajár, tőlem innentől kezdve az orrom előtt fordulhat fel bárki az utcán is. 27 éves vagyok, ezt a szó szerinti, klinikai értelemben vett megőrülésemet vagy kiüresedésemet nagyjából 26 éves koromra datálnám. Mondjuk én határeset-aszociális emberként soha nem akartam haverokat és több, mint elég az a kommunikáció nekem, amit kollégákkal és édesanyámmal lefolytatok, gyereket meg aztán végképp nem akartam soha. Nekem semmi másra nem lett volna szükségem, csak arra, hogy legyen, akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Miután rájöttem, hogy ez teljesen esélytelen, a szeretet helyébe lépett egy kielégítő nemi élet utáni vágy. Tudjátok, ami szinte mindenkit megillet, aki nem 3,5 pontot kap Photofeeleren még ha fejre áll, akkor is.