Kínos vagy vicces társkeresési / ismerkedési bakik, amiket megbántatok?

1. Gimnáziumban nagyon tetszett egy osztálytársnőm, de nem mertem neki nyíltan szerelmet vallani. Amikor eljött születésnapja, kitaláltam, hogy megkeresem a lakását, ott hagyok neki egy virágcsokrot, becsöngetek és eltűnök. Így is tettem. Az osztályban másnap kicsit mosolyogva kérdeztem, kapott-e valami szépet születésnapjára, hátha összeáll neki a dolog, de totál nem vette a lapot, mesélte, hogy a szülei miket adtak neki, amúgy semmi extra. Én meg voltam sértődve kicsit, de gondoltam, talán tudja, csak direkt bosszant. Hetekkel később derült ki, hogy nem a 38/a, hanem a 38/c számban lakott, szóval egy vadidegennek adtam virágot.

2. Egy évvel később ugyanezt a lányt meglátogattam egy lovardában, miután valahogy kiderült, hogy oda jár lovagolni szombatonként. Odajött, köszönt nekem, de annyira ki volt pirulva, és totál máshogy nézett ki ilyen lovas ruhában, mint szokott, hogy nem ismertem meg, és csak zavartan köszöntem neki, és tovább kerestem, hol lehet ő. Csak 5-10 másodperc után ismertem meg, amikor ő értetlenül nézett, miért bámulok el mellette komoly arccal.

3. Érettségi után egyszer véletlenül összefutottam vele a városban. Teljesen meglepődtem, milyen barátságosan és érdeklődve kommunikált, beszélgettünk, humorizált, kérdezgetett, mi van velem, pedig annak idején teljesen tartózkodó és megközelíthetetlen volt. Úgy tűnt, mintha kinyílt volna felém, de én nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és elköszöntem tőle anélkül, hogy bármi lépést tettem volna irányába.

4. Neten megismertem egy lányt, akivel egy kis biciklizés után beültünk egy teázóba. Meghívtam, de amikor fizetni kellett volna, kiderült, hogy nem hoztam egy fillért sem, így ő fizette mindkettőnk részét. Persze nem volt mérges ezért, röhögött. Ő lett a barátnőm 3 évre.

5. Egyszer egy neten megismert nővel az ötödik találkozásunk után (amiben rengeteg beszélgetés és két együtt alvós szex is volt) döbbentünk rá, hogy már szinte mindent tudunk a másikról, kivéve egymás kereszt és vezetéknevét. Szóval kissé megkésve, de bemutatkoztunk egyik reggelizés közben.

Volt még sok hasonló élményem, most ezek ugrottak be.

Velem mindig az van, hogy ha nagyritkán nő szólít meg, akkor sem tudom eldönteni, mit akar. Pl. egyszer egy buszmegállóban tüzet kért egy elég szép lány, én mondtam, hogy nem dohányzom. Ő szó nélkül otthagyott. Nem tudom, mi történt. Kellett volna folytatnom valahogy, vagy egyszerűen azt hitte bunkó vagyok és nem adok tüzet? Azért egy "nem baj, kösz" vagy bármi jólesett volna, mielőtt továbbáll.

Másik eset: Egy szintén egész csinos lány megkérdezte "Ne haragudj, engem vársz?"

Rezzenéstelenül mondtam, hogy "nem". Azt hittem valami vakrandira ment vagy akármi és azt gondolja én vagyok aki várja de nem én vagyok.

Később jutott eszebe, hogy valamit reagálhattam volna, legalább egy bemutatkozásig.

Ezekből a szitukból talán ez a 2 volt, de akkor sem esett le, hogy alakulhatna bármi.

Az elso randin kozolte csávó, hogy szeret kutyakkal szexelni, majd mutatott képet...😳😳😳

Szerencsére nem tortent semmi köztünk...

Mindezt egy etteremben, kajálás közben tette.

Én eletemben nem fizettem randin semmiért, soha, de itt most leb*sztam 2000HUF-ot az asztalra, (kb annyi volt a fogyasztásom) felálltam, majd elsetáltam. Utána 3 hónapig nem akartam randizni...

Ez biztos,hogy én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Igazi cockblocker vagyok.

A legdurvább talán az amikor 2 csajjal szexeltünk egyszerre és a csajok már mondták az első kör után,hogy cigiznek, addig készüljek a következő körre. Én hülye meg elaludtam. Reggel hárman feküdtünk az ágyban és nem én voltam középen. Mai napig nem mondták el,hogy folytatták e.

Ezenfelül nagyon sok célzást nem értek és fiatal koromban is volt sok ilyen önmagamat cockblokkoltam.

Hugom barátnője 15év után is mondogatja,hogy most lehetnék én a férje. Ilyen idióta nincs mint én még egy👋

Még 2020 decemberében, a nagy karantén időszak kellős közepén volt egy sétálós randim egy sráccal. Asszem Tinderről volt.

Találkoztunk, róttuk a kilométereket a rakparton, de a srác borzasztóan tolakodó volt, vadidegenként ölelgetni akart, én pedig ezt nagyon nem szeretem. Azonnal nagyon kullancs volt, már hogy holnap mit csináljunk, meg mikor találkozzunk.

Megmondtam neki, hogy köszönöm, de a szimpátia nem kölcsönös, de nem értette meg. Haza akart kísérni, Mondtam nem. Majd csak követett, mint valami pincsikutya. Gondoltam magamban én itt nem fogom neki megmutatni, hol lakok, mert kinézem belőle, hogy a nyakamra fog járni. Elsétáltunk valami random utcában és pont valaki kilépett a főkapun.

Hirtelen fogtam, az ajtót megállítottam, gyorsan annyit mondtam, hogy "Megérkeztünk, pá!" És bementem a belső udvarba, jó gyorsan becsukva mögöttem a főkaput. :D

2 órát álltam egy vadidegen ház udvarában fagyoskodva, majd miután megbizonyosodtam, hogy eltűnt, hazamentem :D :D :D :D

Már bőven kijárási tilalom volt, mire hazaértem :D

Mindenhol irogatott, hivogatott, letiltottam. Sose tiltottam még embert, de ő nem értette a nemet, így más választásom nem volt.