Hogy fogadjátok el hogy nincs évek óta, esetleg soha nem lesz párod?

Amíg nem volt kapcsolatom, majd belegebedtem hogy legyen. Ahhoz hogy el tudjam engedni, kellett egy kapcsolat tapasztalata. Most lassan három éve vagyok szingli, és nem bánom. Nem élveztem kapcsolatban lenni, nem volt kellemes élmény.

Egyébként vissza nem utasítok senkit, egyszerűen csak nem vagyok fent társkeresőn/instagramon/stb egyéb oldalakon. Egyedül Facebookom van, képek, posztok, likeok nélkül, kevesebb mint 100 ismerőssel. Az "életben" senki nem kezdeményez nálam. (Férfi barátaim/ velem egykorú férfi ismerőseim nincsenek.) Ha felmennék Tinderre, valószínűleg lenne akinek tetszenék, de egyszerűen nincs kedvem az egymillió gázos emberhez.

23N

20-30 között próbálkoztam sokat, sok lánynál.. nem jött össze semmi. Közben azt látom hogy mások tized annyi erőfeszítés nélkül már az első randin töcskölnek.

Minek erőltessem azt, ami nem megy? Úgyse fog menni.

A lista pedig, hogy mi nem lesz az életemben.. nagyon hosszú. Egyel több tétel nem oszt-nem szoroz.

Fejben tudom, hogy el kell fogadnom, de a szívem lázad sajnos.

Volt már párkapcsolatom, de évek óta szingli vagyok.

Úgy érzem nem felelek meg senkinek, senki nem velem akarja leélni az életét.

Próbálok hobbira, munkára, szórakozásra koncentrálni, de esténként amikor ki kéne kapcsolnom az agyamat, elkezdek ezen töprengeni...

Nem lesz szerelmem, családom, gyerekem...nem ölelhetek többet senkit, a csók és a szex is hiányzik.

Tanultan a hibáimból, de hiába ha senkit nem érdekel mit csinálnék másképp... N