Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha ismerkedéskor amikor alakulna több is, de a srác még mindig csak a felületes csevejgésekre helyezi a hangsúlyt, adjam fel?
Több srácnál is feltűnt, hogy ismerkedéskor persze könnyebb témákrol van szo, elcsetelünk, jobb esetben elbeszélgetünk, vagy videochat stb stb
Telnek igy a napok hetek.
Kialakul bennem a hianyérzet hogy már várom mikor ir, hív mikor látom, felpezsdülök ha meglátom hogy hiv, mosolygos leszek stb
Elkezdek érezni, de hagyom az ismerkedést tovabbra is magátol futni spontán, azaz nem kezdek ömlengésbe mert korai lenne(amugy is olyan vagyok hogy egyből szerelmes leszek abba aki tetszik és 2 jó szót szólt is csak hozzam, gyakorta koppanok is).
Az ismerkedés keretébem ugye szép lassan körvonalazodnak a fő irányvonalak(ki kivel él, mikor lesz önállo, mik a tervei, sürgeti e azokat, vagy csak elvan, stb)
Es itt jön maga a kérdésem a problemam.
Feltűnt az, hogy a viccelődésen, hülyeségeken, felületes csevejeken tul én akàrmikor beszélek a céljaimrol, pl mikor lehetne már sajat lakasom, hogyan tervezem lépkedni feljebb a munkahelyi lépcsőkön, mit tervezek komoly kapcsolatban, miket hogyan oldanék meg, stb, szinte kapásbol visszaterelik a témát a felületes csevejre. Vicces videokra vagy hasonlók. És felnőtt férfiakrol beszélek 30 előtt par évvel vagy után, 40-ig.
Ugy érzem nincs soha kinek elmondanom esetleg egy nehezebb munkahelyi napot, vagy belső vivódásaim mert vagy nem érdekli vagy nem tud mit momdani rá.
Egyiket sem érzem társnak, lelki társnak, csak amolyan "játszotársnak" akikkel jó elhülyülni és többet ne is várjak.
Mit tegyek hogy egy srác megnyiljon es egyenranguként kezeljen akivel megoszthatja a komolyabb dolgait és kiváncsi az enyéimre is?
Nemsokára hív a mostani "online szerelmem"is, úgy imádom őt és ez nekem úgy befeketíti az egészet, hogy tereli a beszélgetéseket a komolytalan témakra csak:(
Szinte csak flörtölünk, miközben én már vágyom a közelségére is, de legszivesebben már vele is élnék, de ő elvan felhőtlenül igy online kacarászva velem és ennyi:(
Mekkora fordulat. Egy "jaj sajnalom" bol atment egy "mar megint kezdodik" be a dolog.
Ha te dontesz, akkor mit csinalsz meg ezzel a pasassal? Es miert nyafogsz ennyit utana, hiszen te vagy a no es azt mondod te dontesz a szerelemben, ami 2 emberes dolog:0
42#
Azt nem a nő döntötte el hogy őt bántalmazzák.
Az meg megint más amugy is.
Ugyanis a bántalmazók módszeresen aláássák először a másik önbecsülését èszrevétlenül, apránként, ezekből fog az jönni hogy azt hiszik másnak úgysem kellenének, sőt örülhet hogy egyáltalán a férje vele van, és neki ez a sors jutott.
A bántalmazásnak pont az a lényege hogy gyengít, akaratot tör. Ezért nem tudnak kiszállni azok a nők. Plusz sok esetben ugye nem is lenne hova menniük stb.
Amugy azért "nyafogok", mert érzéseim is vannak. Csalódtam. Az érzelmeknek sajnos több idő kell mint egy csettintés, hogy elkopjanak.
És szerintem ő még győzködni akarna, hogy próbáljuk meg, stb stb ami gyengít.
Képzeld el hogy valakivel naponta többször is chatelsz mosolyogsz, nevettek. Elkezd táplálni az egész. Azt várod hogy többet és többet kapj.
Hozzászoksz, beszivárog az életedbe, és egyszer csak arra leszel figyelmes hogy már nem is az tűnik fel, hogy ír, hív, "veled van", hanem a csend, a hiánya lesz "hangos és üvöltő", amikor nincs.
Lehet saját magam kergetem amúgy hamis illuziokba mindig.
Ha azt nézzük innen sem tudok lelépni csak ugy egyszerűen :D
Hu nagyon köszönöm a válaszokat jobban át kell fussam mert a szerelmi nem tudom mitől (bánattol?)jelenleg dolgozni sem tudok nemhogy olvasni. Csak keszenletben vagyok.
Beszélünk még mindig, mardos a hiánya, ő meg olyanokat mondogat cukin, hogy de ő hisz abban hogy kitartana mellettem.
De nem tudja ő sem a távolsag miatt hogy is találkozzunk meg mi sülne igy ki az egeszből, de tervezi jönni nagyon.
Olyan pánikban vagyok hogy hirtelen hanyatt homlok csetelek mas srácokkal és persze "szívják a vérem", ő azonnal itt van ha akarom, van kocsija, csak most dolgozik meg vicces ugye nekik az egész ámokfutásom a netes ismerkedős oldalakon hogy sipitozom hogy valaki mentsen meg.
A srác miatt teljesen fel vagyok kavarodva hianyzik egy ölelés is. Le kéne csillapodnom vissza józan normálisba.
Már nem is akarok vele beszélni most mert felakadt lemezként szajkózom csak hogy hiányzol. Teljesen hülyét csinálok magambol. Igy nem is írok most neki vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!