Egy laza szexkapcsolat mi azt maradhat abba, szünhet meg?

Kedves Kérdező!

Ez így igaz, ahogy mondod.

Az is egy család, ahol csak ketten vállalják fel a közös élet minden élvezetét és nyűgjét egyaránt.

Ugye az élvezetrő felesleges írnom, hisz tudjuk azt, miben jelentkezik. Azonban létezik ennek a másik oldala is, a nyűg... ami alatt azt értem, hogy azért már kettesben csak kéne valamennyire egymáshoz igazodni. A másik kívánsága érdekében együttműködni. Ezt nevezzük többnyire kompromisszumnak. Illetve a készségének. Vagyis NEM birtokolni másikat, hanem hagyni, hogy szárnyalhasson úgy és mellettünk, ahogyan Ő azt szeretné.

Ám, ha újabb családtagot szeretne a pár... pl. egy gyermeket is maguk között, az kb. annyit jelent, mint ha az egyszintes ház tetejére húznànak egy felsőbb szintet (amit szokás is, hogy bővüljön a lakás), amihez az alapot is, falat, tetőt is, szóval mindent meg kell erősíteni... ami nagyobb munka, nagyobb felelősséget jelent a pár részéről. És ez egyben nagyobb kihìvás a pár számára. (És még ezt is lehet fokozni: több gyermek!)

Valóban ez a helyzet ma, hogy sokunknak már az is komoly kihívás, ha csak egy valakihez, páromhoz kell igazodjak. S persze ő meg énhozzám. Nem hogy még plusz egy kisgyerekhez... aki eleinte csak sír, aztán nem győzöm utolérni, aztán nem győzöm terelgetni a gelyes úton... Ez valóban sokkal nagyobb kihívás egy szülő számára... és ezért nem is túl sokan vállalják be. Napjainkban, s most csak Európa nemzeteiről, vagy pont magyarokról beszélek.

Én anondó vagyok, hogy a komolyságnak, persze a komolytalanságnak is vannak fokozatai. És ezek két totális végletei között élünk mi mindannyian, valahol.

És hát bizony... meglehetősen ambivalens módon. Mert az sem igaz, hogy akkor vagyok a legkomolyabb, leg-felelősségteljesebb, ha csak úgy ontjuk a gyermekeket. (Főleg, ha nincs is hova). Itt sem igaz, hogy minél több van valamiből/-kiből, annál komolyabb lennék. Akár pénzről, vagyontárgyról, akár a gyermekek számáról is beszéljünk. Nem... Nem ettől válik komollyá, hitelessé az ember.

Hanem attól, hogy amit felvállal életében, azt a legjobb tudása és kitartása jegyében végezze, csinálja. Mindenki érdekében. És folyamatosan képezze magát, hogy napra kész legyen a jelenkor egyéb kihìvásait illetően. Mert senki sem lehet tökéletes. De törekedni arra, az is már egy komoly cél.

Szóval azok, akik megmaradnak csak egymásnak...s gyerek nincs, azok egészen jól el tudnak lenni akár évtizedekig is. (Később jelenteznek a rigolyák... ahogy öregszenek, ahogyan fásulnak!)

No, de ha mindenki így állna hozzá, s ez vezérelné gondolkodásmódját, hát a Föld lakossága egy-két emberöltő alatt kipusztulna. Viszont nem ezt látjuk... hanem azt, hogy ~12 évente kb. 1 milliárddal többen vagyunk. Kérdés az, hogy meddig mehet, illetve milyen körülmények között élhet, növekedhet ez a folyamatosan bővülő lélekszám?

De ezzel már nagyon is túl haladtam az eredeti felvetéseden. Elnézést ezért...

Az ERŐ legyen Veled!