Bipolárisként találhat párt az ember?

Elszomorító és hihetetlen az a sötétség, ami a többség fejében van a mentális betegségeket illetően.

Kezdjük azzal, hogy nincs egzakt határ beteg, és egészséges között. Vannak persze definíciók, de ezeket inkább csak azért alkották meg, hogy hivatalosan diagnosztizálható legyen a "beteg".

A másik problémás dolog, hogy a pszichiáterek többségének az a hozzáállása, hogy mindenki beteg. Ha nincs semmi bajod, akkor is rádakasztják a diagnózist, hogy "egyéb alkalmazkodási zavar". Aztán senki nem kéri rajtuk számon, hogy tulajdonképpen miért is diagnosztizáltak valakit betegnek.

Tovább árnyalja a képet, hogy rengeteg mentális beteg él köztünk, de a döntő többségük "egészségesnek" minősül, egyszerűen azért, mert nem diagnosztizálták. Holott komolyabb a betegségük, mint a diagnosztizált emberek többségének. Csak ugye aki vette a bátorságot, és elment egy szakemberhez, arra már ráaggatják a bélyeget, hogy kattant, aki pedig tucatnyi mentális problémával küzd, de soha nem látta pszichiáter, az a többség szemében egy egészséges ember, akit semmi megkülönböztetés nem ér.

A többség azt sem fogja fel, hogy a bipoláris zavar - és a legtöbb más kórkép - nem egy bináris, "igen/nem" állapot, hanem egy rendkívül széles skála. Az, hogy valaki bipoláris, az ezernyi módon megmutatkozhat, nem kell egyből egy full kattant, beszámíthatatlan pszichopatára gondolni.

Persze, ha az illetőben fel sem merül, hogy "beteg", de egy önző, agreszív tahó, azzal semmi baj nincs.