Férfiak, mennyire jellemző nálatok a ghostingolás?

31: figyelj, ha annyi százast kapnék, ahány nő úgy pattintott le, hogy

a) semmit nem mondott

b) amit mondott az ordító bullshit volt

akkor életem végéig nem kellene dolgoznom, és reggelente az lenne a fő kérdésem, hogy a Ferrarimmal vagy a Porschemmal menjek aznap :)

Egy ideig az ember rágódik az ilyeneken, töpreng, hogy hol hibázott, hogy mit kellett volna mást mondania/nem mondania, mi lehet az oka.

Egy idő után rájössz, hogy semmin nem változtatna, ha megtudnád, hogy mi volt az igazi oka, és inkább elkezdesz arra koncentrálni, hogy olyat találj, akinek tényleg te kellesz mindenestül

Azért "kell" titkolni, mert tudják, hogy a szűrésnél kiesnek emiatt.

Az online társkereső egy lélekgyilkos dolog. Teljesen korrekten kezdtem. Ha valakivel már leveleztem, akkor másnak nem írtam. De így is volt olyan szitu, hogy valakit jegelnem kellett.

Lett volna értelme megírni, hogy most találkoztam mással és lehet, hogy lesz a nyerő? Nem. Ezzel csak elvágtam volna az esélyemet a jegeltnél.

Aztán vagy megszakadt a levelezés vagy egy randi után lett vége a történetnek.

Innentől kezdve már nem csak annak írtam, aki nagyon tetszett, hanem mindekinek, aki egy kicsit is vonzó volt.

Gyakorlatilag már nem párt kerestem, hanem csak ismerkedni akartam. Olyan Kunderásan. (Nem jut eszembe a novella címe.)

Amikor tényleg megismerkedtem valakivel, nem foglalkoztam a levelezéseimmel tovább. Aki tényleg normális volt, annak megírtam az igazságot.

Melyik a korrektebb? Amikor jegelem a lányt vagy amikor úgy teszek, mintha csak ő lenne?

Találkoztatok már? Ha nem, mennyi ideje leveleztek?

33: én többször ismerkedtem sikeresen (és évekre szólóan) neten, igaz nem tinderen, de ott is jöttek a levelek százával a csinosabb nőknek.

Egyáltalán nem igaz, hogy nem lehet ilyen embert találni online.

Az egy másik kérdés, hogy ki kell tudni szórni azokat, akik csak szörföznek az új ismeretségek hullámán (tudod, akit mindig az első pár óra beszélgetés élet csak, aztán keres mást, akivel megint megvan az az első pár óra vibrálás), meg az unatkozó csak chatelni vágyókat

SzerinteM elrontottad a ragozást. :)

Aki már egy-két hete társkeresőzik, az szinte biztosan eladta már a lelkét a.... boszorkányoknak. :)

Hidd el, nagyon könnyű egy levelezésnél azt gondolni, hogy minden klappol.

Ha naponta levelezek valakivel és 1 hét után elutasítja a randit, akkor azt gondolom, hogy ő sosem akar valójában találkozni.

Akiből az elején harapófogóval kell kihúzni mindent, azt gyorsan "ghostolom" :) (ok, csak simán elköszönök tőle).

Egyszerűen felesleges heteket tölteni valakivel, aki aztán vagy megnyilik, vagy nem.

Az a tapasztalatom, hogy kapcsolat csak azzal lesz, akivel az első perctől megvan a ___kölcsönös__ érdeklődés, kommunikáció, vonzalom.

Ha valamelyik fél erőlteti, abből ritkán születik tartós dolog, sőt ritkán születik bármi. Annyi időm meg nincs az életben, hogy minden halgatak kislányt hetekig próbáljak megismerni, harapófogóval kihúzva belőle a szavakat, mert 99%-uk valójában nem hallgatag, csak én nem érdeklem őket.

Hányszor jártam így férfiként :)

Tipikus:

- szia

- szia

- van kedved ma randizni?

(eltelik fél nap)

- nem vagy valami aktív :(

- bocsi, ma már nem tudok, programom volt

(értsd: randi mással, ami jól alakult)

- és mikor érnél rá?

(soha többé nem jön válasz)