Miért furcsa a nőknek ha egy ránézésre is soha-nemvolt-barátnője férfi nem próbálkozik be és udvariasan haverkodik maximum?

Többször estem bele hasonlóba. Már túl vagyok azon 32 évesen, hogy próbálkozgassak. 1 éve hagytam abba megannyi visszautasítás után. Ne tudjátok, hogy hányan használtak ki egy vacsora kedvéért majd ráztak le. Egy kis autó árát elköltöttem a próbálkozásokra.

Manapság ha megismerek egy szimpatikus nőt, akkor köszönést kezdeményezek vele, majd megszólítom és általános dolgokról beszélgetek vele. De ennyiben maradunk. Nem jelölöm be közösségi oldalakon, nem kérem el a számát, nem hívom el sehova.

Emiatt furcsának találnak engem. A hátam mögött azt találgatják mit akarhatok, milyen taktika ez, hogy még barátságot se akarok?

Miért ennyire fura ha emberként kezelem őket és nem nőként? Egyáltalán miért érzik kötelezőnek hogy egy előnytelen külsejű férfinek szánalmasan koslatni kell utánuk vagy zaklatni őket, szerelmet vallani?