Mi jó ebben az elcseszett dologban, hogy az életünk túl nagy részét középkorúként, idősként, fizikailag nem túl vonzóként (a másik nem szemében) kell leélnünk?

"30 felett a legtöbb nő már láthatatlanná válik a legtöbb férfi számára"

Eddig olvastam, mert itt meg is bukik az elméleted, bármi is legyen az.

Nem a természet cseszte ezt el, hanem az emberek, akik túl távol kerültek a természettől. Mivel hogy természetes körülmények közt még talán 50 évet sem élne meg a legtöbb ember.

Egyébként nem értek egyet azzal, hogy 40 éves kortól láthatatlan az ember az ellenkező nem szemében. Sokan jól tartják magukat és sokan közel a saját korosztályukhoz keresnek párt. Nem mindenikt ér el az a "betegség" hogy 50+osan a 20 éveseket hajtja.

"30 felett a legtöbb nő már láthatatlanná válik a legtöbb férfi számára, majd minden 20-50 közötti hapsi a hamvas 20 on évesekre pályázik"

Gratulálok a túl sokat állító, provokatív kérdéshez.

[link]

A társkeresés időszaka a húszas évek. Akkor vagy vonzó, akkor a legkönnyebb teherbe esni, szülni, és a gyerekkel járó megterhelést is jobban bírod fiatalon.

Az lenne a természet rendje, hogy 45-50 éves vagy, mikor kirepülnek a gyerekek, saját családot alapítanak. Te pedig egyrészt aktív nagyszülőként segítesz, másrészt feladat letudva, és élhettek egymásnak a pároddal, és kiélvezhetitek az anyagi biztonságot. Mehettek utazni, élhetsz a hobbidnak, sportolhatsz, stb.

Szerintem pont az a probléma forrása, hogy ez az időszak tolódott ki irreálisan hosszúra, amíg valaki teljesen független, családalapításra alkalmas életszakaszba ér.

30-40 évesen keresgélik életük párját, küzdenek hogy sikerüljön teherbe esni, kikészülnek a gyerektől, irigykednek a fiatalabb korosztályra, és 60 évesen feldobják a pacskert, mert nem bírják a terhelést.

"30 felett a legtöbb nő már láthatatlanná válik a legtöbb férfi számára"

Hát ez qrvajó, mesélj még. 😂 Valószínűleg anyám is ezért tudott újraházasodni 50 évesen egy jóvágású pasassal, hogyne.

Van egy réteg, akiknek megragad az ízlése a huszonéveseknél. Nevezzük őket söpredéknek, hiszen nekik aztán úgysem szempont semmi azon kívül, hogy a delikvens fiatal legyen.

Ettől függetlenül, az emberek nagy részének a kor szempontjából változatos az ízlése, sőt, sokan a korban hozzájuk közel álló emberekhez vonzódnak. Nem egy nálad 20 évvel fiatalabbak fogsz igazi társnak érezni...

Rám pl a vén szarok közül pont a szellemi fogyatékosok ácsingóztak, meg az ilyen echte gusztustalan kéjencek, akiket korukbeliként is elkerülnék. Biztos hatalmas veszteség a 30 fölötti nőknek, hogy ezek a selejtek hozzánk csordogálnak le és nem őket bszogatják. Na hagyjuk is.

24N

Sajnos alapvetően igazad van, és 35 éves koromra értem el a nekem megfelelő szintet. 15 évvel később, mint kellett volna.

Most is jó, de igazából 20 évesen kellett volna a lóvé, motor, meg a kocsi.

Szóval értelmetlen az egész, ha nem pénzes családba születsz.

Annyira nem értem egyébként, hogy emberek miért hiszik, hogy ha nem tudják végigbszatni magukat a fél várossal, akkor már vége az életüknek.

Nagyon fiatalon ismertem meg a párom és elhiheted, nem fogjuk egymást leváltani csak azért, mert öregszünk. Akkor mit számít, hogy hányan izgulnak rám rajtam kívül? Úgymond korán kipipálhattam a stabil párkapcsolatot, onnantól fogva egészen másról szól ám az élet, nem arról, hogy szomi vagy, mert nem tudod magad kelletni. Az igazán jó élet pedig a korral jön. Én imádtam, hogy elég érett vagyok azt csinálni a munkámban, amit szeretek, elég érett vagyok bizonyos papírokat megszerezni, hogy elég érett a korosztályom a minőségi szórakozáshoz és szórhatjuk a pénzt, ha bulizunk, mert van mit. Jó érzés igazán felnőttnek lenni. Jó érzés nagy tudás birtokában lenni. Jó érzés, hogy sok országot bejártam, sok dologban jobb lettem, stb...

Szóval nézzetek egy kicsit magatokba, ha igaz is ez a 30 fölött vége teória a szexpartnerkeresésben (mert a párkeresésben nem), akkor is, mennyire kell ahhoz szánalmas nagy nullának lenni, hogy az határozza meg az életminőséged, hogy hányan feküdnének alád/föléd?