Egy jól kinéző, gyerekes nőnek könnyebb az ismerkedés, vagy nehezebb?

Nem hírből, egy régi barátom vett el egy négygyerekes nőt, talán 30 körül. Előtte évekig udvarolt neki, végül csak ő lett a harmadik férje és az 5-6. gyerek apja, most 10-15 éve vannak együtt. Mivel gyerekekkel foglalkozik egyébként is, nem érte újdonságként egy csapat se (nem kisebbség, hanem az a tipikus hippi értelmiségiek, akik kiköltöznek a pusztába egy napelemes házba biotermeszteni meg világot megváltani).

Egy ex-főnököm, aki jóbarátom is, eredetileg nagy csajozós volt, végül mégis egy elvált kétgyerekes nővel házasodott, kb. 40 körül, nála is vagy 15 évig követhettem, hogy a gyerekek tiniként, majd már felnőttként is inkább tekintik bizalmasuknak, mint az apjukat, aki otthagyta őket. Mindig azzal viccelt, hogy ő instant családot kapott. Ja és a kapcsolatuk úgy kezdődött, hogy a későbbi felesége végighívta az összes nőjét, hogy kopjon le, ha félti a szeme világát meg nem akar lófejet az ágyába, ő meg azon vette észre magát, hogy jé csak egy maradt.

Az egyik barátnőm (tipikus ezoterista, befolyásolható, kedves, de lassú, lelkizős) még szinte tiniként lett leányanya, majd sok alkalmi "nagy szerelem" után csak megházasodott 35 évesen. Bár vagy 6 évre rá szétmentek, de nem a gyerek miatt, aki addigra szinte felnőtt úgy-ahogy szegénynek kézen-közön sikerült, hanem mert ő mindig "szuperül" választott olyat, akit megmenteni akart és addigra lett újra elege az ígértekből.

Egy másik 30-asként elvált, most 45-ös barátnőmnél mindig sorban állnak ugyan a jelentkezők (ő az a tipikus nagyon okos, jól kereső, bomba alakú vezető nő (napi sport, drága diéták, kosztüm+magassarkú)), azt mondta, ő néha elmegy ezzel-azzal, ha elkísérik színházba, kiállításra, de neki már nincs kedve komolyba kezdeni, mert ő nem ér rá senkivel pszichológust játszani meg alkalmazkodni.

Egy éve én két gyerekkel maradtam egyedül, amit nagyon nem így képzeltem, de miután kibőgtem magam, hogy biztos selejtes vagyok, fél éve a társkeresőn egy nap alatt sikerült párt találnom, akivel még tart a rózsaszín köd erősen. Ő nagyon régóta szeretett volna családot és egyelőre jó kijön a srácokkal is - persze még mindenki igyekszik a szebbik oldalát mutatni :D

Gyerekkel naná, hogy óvatosabb az ember (ha szereti őket és van esze is), nehogy lelki roncsok legyenek attól, hogy hetente más dugópajtinak mutatja be őket. (Bár normálisan szerintem ez gyerek nélkül is így kéne legyen, ha valaki stabil partnerre vágyik.) És persze, hogy a logisztika is sokkal nehezebb (pláne most vírus idején).

Sztem rá lehet mondani, hogy nehezebb, főleg, ha csak komoly kapcsolat játszik, de sok mindentől függ.

Milyen idős, milyen férfiakra hajt, milyen elvárásai vannak. Ha idősebb, gyerekes férfiak is szóba jöhetnek nála, nincsenek külsőre vagy anyagiakkal kapcsolatosan nagyon magas elvárásai, akkor nem annyira esélytelen.

Akkor szokott nagyon esélytelen lenni a dolog, amikor ilyen 20-25 éves gyerekkel rendelkező csajszi a 30 alatti tökéletes testű latin macsót hajtja.

Azért azt meg lehet érteni, hogy bizonyos kor alatt sok férfi még saját gyereket sem akar, nemhogy másét nevelni (amivel ugye gyakran ex is jár, és a párok többsége nem éppen kulturáltan kezeli a gyerekügyet szakítás után).

Egy ex-főnököm, aki jóbarátom is, eredetileg nagy csajozós volt, végül mégis egy elvált kétgyerekes nővel házasodott, kb. 40 körül, nála is vagy 15 évig követhettem, hogy a gyerekek tiniként, majd már felnőttként is inkább tekintik bizalmasuknak, mint az apjukat, aki otthagyta őket. Mindig azzal viccelt, hogy ő instant családot kapott. Ja és a kapcsolatuk úgy kezdődött, hogy a későbbi felesége végighívta az összes nőjét, hogy kopjon le, ha félti a szeme világát meg nem akar lófejet az ágyába, ő meg azon vette észre magát, hogy jé csak egy maradt.

Ezek szerint kifogott egy jólkereső, feltehetően jóképű palit aki mellől elüldözött minden nőnemű élőlényt, mielőtt menekülőre fogná az ipse. Ehhez tényleg gratulálok. Aki ilyen szociopata nő, ott benne van, h a férfit is terrorizálta / sakkban tartota pl információkkal.