Nem értem mi van velem. Mit tudnék tenni ez ellen az állapot ellen?

Sziasztok!

A problémám a következő.

1 kapcsolatom volt eddig, annak vége lett.

Már eljutottam arra a pontra, hogy tudom, hogy jobb, hogy így alakult, mert nem lett volna jövőnk. Nehéz volt, de sikerült lezárnom magamban, szerintem.

Gondoltam elkezdek ismerkedni, még ha nem is komoly szándékkal, de abból baj nem lehet, hogy új embereket ismerek meg.

Az elején tök lelkes voltam, sikerült találnom néhány érdekes embert, akikkel egy hullámhosszon vagyunk és jól megértjük egymást.

Az a gond, hogy ez a lelkesedés hamar alábbhagyott, 1-2 nap beszélgetés után.

Találkozót még nem beszéltünk meg senkivel, de úgy érzem, kedvem sem lenne hozzá, sőt, már beszélgetni sincs.

Ez az érzés mitől lehet? Pedig tényleg normális, kommunikatív emberekről van, némelyik külsőre is tetszik.

De azt érzem, hogy úgy igazán egyik sem az esetem, nincs meg az a "valami", bár találkozó nélkül lehet, hogy nehéz ezt megítélni.

Az exemmel látásból "ismertük" egymást (tömegközlekedésről) és a sors hozta úgy, hogy egy közös ismerős által rám talált és felvette velem a kapcsolatot.

Akkor teljesen izgatott voltam, nagyon örültem neki, most viszont senkinél sem érzem ezt. Lehet ez azért, mert nem volt még személyes kontakt?

Vagy lehet, hogy nem való nekem az online ismerkedés és várnom kellene, hátha valakit személyesen megismerek?

Igazából siettetni nem akarok semmit,csak gondoltam kipróbálom az online ismerkedést. Meg nem is ígértem még ennek a néhány embernek sem semmit, csak beszélgettünk, úgyhogy remélem ez nem kiszúrás velük szemben.

Nem tudom, ha találkozóra kerülne a sor, azért adjak neki(k) egy esélyt, így is, hogy azt érzem, hogy nincs kedvem?

Félek, ha nem erőszakolom meg egy kicsit magam, akkor beleragadok ebbe a helyzetbe.

Az exem is néha még eszembe jut. Hiába tudom, hogy elromlott a kapcsolatunk és jól döntöttünk, kicsit tartok attól, hogy nem fogok mégegy olyan embert találni, aki minden téren pont olyan volt, amit szeretnék a későbbiekben is.