Lehet 35 felett sportolással, sok munkával, hobbival minőségi életet élni egyedül, haverok-barátok nélkül férfiként? Tehát ugyanolyan minőségi életet élni, mint akinek van 5-10 nagyon jó barátja, családja, gyereke?

Olvasd el az 5 szeretetnyelvet, szólóban. Szerintem tanulságos és pszichológia témájú könyvhöz képest olvasatos.

Emberek vagyunk, az emberek pedig társas lények. Objektív véleményt nem lehet mondani, a szubjektív pedig az, hogy szerintem értékes, közeli kapcsolatok nélkül nem lehet minőségi életet élni, csak egy hatalmas űr érzettel.

Valamekkora űr mindig lesz, az biztos. Viszont ez fejben dől el. Sokat számít az, hogy hogy szemléled az életed, a pohár mindig félig teli legyen, tudj örülni a legapróbb dolgoknak, pl: hogy szép a napsütés, vagy elmész kirándulni, irtózatosan fel tud tölteni.

Én mérnök vagyok, állandóan gép előtt ülök. Most nyáron elmentem a közeli erdőbe a túraösvényt végigjárni és elképesztő jó érzés volt, feltöltődtem úgy, mint nagyon régen utoljára.

Nekem sosem volt kapcsolatom, csak egyszer egy felszínes kavarás egy csajjal, barátságaim is elég felszínesek, ilyen ez a világ.

Még amit ajánlok az kisállat beszerzése, többet adnak, mint bármelyik ember kis túlzással. 30f

Barátok, haverok nélkül... az durva.

Úgy én nem tudnék, szerencsére nekem vannak olyan barátaim akik mindig mellettem állnak, és bármikor bármiben számíthatok rájuk.

A párkapcsolat nem érdekel, anélkül elvagyok, sőt igazából jobb is ilyen szempontból egyedül.

Szerintem próbálj legalább haverokat szerezni, hidd el sokat számít az életben ez.