Összejönnétek anyukával, bővebben..?

Béta Béla

[link]

Azt írod, hogy a gyerekkel is kijöttök, és nem vagy biztos abban, hogy kell-e saját gyerek. Utóbbira tudok írni tapasztalatból: ezt 25 éves kor után elég biztosan szokta érezni valaki, akár férfi, akár nő. Aki 25-30 közt még bizonytalan, az annyira nem is akar, és ők szoktak kikészülni a kisbabás lét alatt, mert rájönnek, hogy nem akkora buli.

Egy 9-10 éves gyerekkel sokkal könnyebb, a nehezén túl vagy. Nem kell este kelni, pelenkázni, tud járni, beszélni, nagyjából önálló. Pár év, és örültök, ha enni hazajár. (Igen, túloztam.) Nem is értem, hogy min aggódsz. Annyi a lényeg, hogy egyelőre, meg úgy általában inkább legyél vele haver, egy kellemes cinkos-lakótárs-haver-rokon-kolléga, mikor mi. De ne akarj egyből "pótapuka" lenni, és csapkodni az asztalt, hogy "itt az van, amit én mondok, amíg az én kenyerem eszed, büdös kölke", mert a srác tök jogosan fog elküldeni a pic.sába azzal, hogy "nem vagy az apám".

Úgy nézem, hogy a csaj teljesen jól boldogult eddig nélküled is, nevelte, etette, ruházta, nem kell ebbe neked feltétlen belecsorogni. Majd ha kellesz, akkor megy a kissrác magától is. Ő tudni fogja, hogy mikor van szüksége arra az apa-férfi mintára, amit tőled kap, és "elveszi". Mondjuk ha autót kell szerelni, ott fog lebzselni körülötted. Szóval érted.

A nőt meg ne hagyd ki, egy életen át azon rágnád magad, hogy nem adtál esélyt magatoknak. Nem gyakran fordul elő egy élet során, hogy minden klappol, becsüld meg.