Egy lány tetszik, az apja lelkész, ez probléma lehet?

Semmit nem számít vagy még ronthat is az erkölcsein. 😃

Mélyen vallásos család pici lányával randiztam jó párszor. Annyira kalitkába volt zárva sokáig, hogy éppen ezért nagyon szabadulni akart már.

Szépen felöltözve elköszönt otthon aztán nálam átöltözött r@@anc jelmezbe és így mentünk együtt koncertre.

Teljesen egyén függő. A lány nem a szülei.

Ja sztem se parazz ra. Majd a faternak meggyonod, hogy kikormoltad a lany fingojat. Bar az alabbi nota szerint az god safe solution:

https://www.youtube.com/watch?v=na3lw1PzbCw

Lényegtelen az apja. A lány hívő? Mennyire gyakorolja a hitét? Mikor akar szexelni, milyen a jövőképe? Ezek összeegyeztethetőek veled, a te jövőképeddel?

Én 23 éve vagyok boldog a férjemmel úgy, hogy az anyját 21 éve nem láttam (hála Istennek 🤣), annyiban érdekel a hogyléte, hogy a férjem lelkével mi a helyzet, egyébként mint ember abszolút elvágta magát nálam.

olvasva így a hozzászólásokat, b@sszus mennyi lelkész van már

ennyire jól fizető szakma? valahol mindkét szülő az?! hát besz@rás, én meg tisztességes munkával, egyetemmel a hátam mögött azt se tudom mikor fogok az utcára kerülni.. :(

na bocsi, nem akartam elterelni a kérdésedről a figyelmet, csak hát na

amúgy szerintem se baj, az ilyen szülők gyerekei tuti utálják az egészet úgy ahogy van, feltételezem még randizni se engedik őket sokszor, nehogy szex legyen a házasság előtt... szóval biztos vagyok benne, hogy menekülne a csaj otthonról.

Nem lehet probléma. Lelkész, tehát valószínűleg evangélikus - ők a legliberálisabbak a magyarországi egyházi emberek közül. A volt főbérlőm is lelkész volt, régóta ismerem, eszméletlen laza ember. A lánya egy szénné varrt rockerrel házasodott össze például, ennek örömére rendszeresen szoktak jammelni együtt.

Szóval nincs miért aggódni.

Kérdező, képzeld, én is lelkész lánya vagyok, szóval erről még saját tapasztalatból is fogok tudni neked válaszolni.

Először is azt tanácsolom neked, hogy elsősorban a lányra és a vele való kapcsolatra fókuszálj - ez neki egyébként különösen is fontos, mert a lelkészgyerekeket nagyon sokszor csak "XY lányaként" tartják számon, saját, önálló egyéniség nélkül, és a lelkészgyerekekkel, akiket ismerek, erre mind nagyon allergiásak vagyunk. :D Persze értem, hogy jóban szeretnél lenni a szülőkkel, de a lány legyen az első helyen. Egyébként ha egy másik kapcsolatba készülnél belemenni, ahol apuka nem lelkész, ott is előfordulhatna, hogy nem lesz felhőtlen a viszonyod anyóssal-apóssal.

Az meg, hogy hogy fogadnak téged, csomó dologtól függ, mert nagyon sokféle lelkész és lelkészgyerek van. Ha apuka egy vérfundamentalista valaki, aki mindenkit állandóan meg akar téríteni, és szerinte a rockzene a sátántól van, akkor nyilván nem fog annyira örülni neked, de pl. ha egy lazább, nyitottabb valakiről van szó, akinek elsősorban a lánya boldogsága számít, akkor akár még meg is kedvelhet, illetve függhet az apa és a lánya temperamentumától, illetve a kapcsolátától. A lánytól lenne érdemes megkérdezni, hogy milyen lenne a fogadtatásod otthon. Egyébként nekem van olyan lelkész barátnőm, aki kifejezetten büszke arra, hogy volt rocker korszaka, a lelkészgyerekek közül meg sokan vannak, akik fellázadnak, vagy legalább valamennyire liberálisabban gondolkoznak, mint a szüleik - úgyhogy nem feltétlen ásod el magad azzal, hogy rocker vagy.

Egyébként az még egy fontos dolog lehet a kapcsolatotok szempontjából, hogy a csajszi mennyire és hogyan tartja a vallását, mert ez még okozhat konfliktusokat a későbbiekben. Fontos pl. az, hogy egyikőtök se akarja megtéríteni a másikat, tartsátok egymást tiszteletben, tehát ne úgy induljon, hogy az ő számára te egy elkárhozott lélek vagy, te pedig a füle hallatára mesekönyvnek nevezed a Bibliát. Olyan dolgokba is érdemes belegondolni (majd ha ott tart a dolog), hogy házasság előtti szex, templomi esküvő, illetve hogy milyen szerepet kapjon hit/nemhit a kapcsolatotokban, illetve a gyereknevelésben - de ezt megint a csajszival kell lemeccselned, nem az apjával. :)

Személyes példa a végére: én keresztény maradtam, de alapvetően nyitott gondolkodású vagyok, a hitemnek inkább a személyes vonulata fontosabb, mint hogy pl. minden héten ott legyek a templomban, gyereket nem szeretnék, úgyhogy hosszú távra nekem pl. totál működőképes egy agnosztikus/ateista, sőt, sokkal működőképesebb, mint egy konzervatív keresztény, jelenleg is éppen egy nem hívő tetszik. Apámmal nem túl szoros a viszonyunk, külön élek és már régen eljöttem a gyülekezetéből. Ő alapvetően elég konzervatív, de konfliktuskerülő típus, úgyhogy nem szállna rám a párválasztásom miatt, én viszont adott esetben nem félnék foggal-körömmel megvédeni a páromat.