Anyagi szempontból előnyös vagy hátrányos a párkapcsolat férfiként?

10-es... Nem győztél meg. Kicsit térjünk már ki erre a témára. Tényleg érdekel.

Szabad vagy egész életedben, arra költöd a pénzed, amire akarod... És az micsoda? Mi az, ami hosszú évtizedeken keresztül lefoglal és boldoggá tesz egyedül? Milyen hobbi az, ami annyira kiteljesíti az életedet?

Hetente más nőd lehet... Bár ez csak a felső 10%-ra vonatkozik, de oké, tegyük fel, te ilyen vagy. És ez a végtelenségig örömet ad? Nem tudom elhinni, hogy igen. Persze, fiatalon még talán igen. De nem létezik, hogy egy 40 éves embernek az 500. nő megfektetése még mindig ugyanakkora boldogság, mint az 5. volt.

Prostihoz is lehet menni, de annak meg pláne nem jelentesz semmit. Egy hús, pénztárcával órabéres alapon. Persze ki lehet próbálni a prostizást, csinálni egy ideig, de önmagában egy újabb és újabb megvásárolt nő teste sokadjára is boldoggá tenne? Vannak kétségeim.

Hidd el, én örülnék, ha lenne ilyen alternatíva, hogy "élj a hobbijaidnak, szabadon, csajozz és szexelj"... De ilyen nem létezik, ha az ember boldog akar lenni. Nem létezik, hogy ez évtizedeken keresztül boldoggá tenne.

Nem mondom, hogy a családalapítás kizárólag jó dolog. Sőt, sok család tényleg egészen elcseszett.

De az ürességnél azért minden jobb!

Bocsi de szerintem aki nem tud egyedül is boldog lenni annak a párkapcsolat sem való.

Az ilyen embereket szokták kapcsolatfüggőnek nevezni. Sokszor akkor is belemennek egy kapcsolatba ha az szine csak negatívumokkal jár.

Nem létezik, hogy ez évtizedeken keresztül boldoggá tenne.

De olyan meg végképp nincs, hogy egy nő tegyen boldoggá évtizedeken keresztül, ha így volna, akkor nem volna 60%-os a válási statisztika itthon

#17

"Ismerkedési fázis, közös programmok stb illetve utána kapcsolat fenttartása ez bizony mind kiadás."

Ismerkedési fázis nálunk egy baráti kapcsolat volt, alapból szoktunk barátokkal találkozni, nem volt többletkiadás.

Mióta együtt élünk, azóta meg pláne nem tudok felidézni többletkiadást, spórolást viszont elég jelentőset.

Utazni, programokra járunk együtt, de egymás nélkül is jártunk régebben, mikor nem ismertük egymást még. Ez se többlet.

Az 500-as megjegyzésedre nem reagálok, összemostál egy másik válaszolóval, majd ő válaszol, ő az illetékes. Én csak annyit jegyeznék meg hogy mi mindketten ugyanannyit keresünk és én kicsivel többet takarítok meg abból az összegből. :)

12-es bocsi, de én nem azt látom a környezetemben, hogy a gyermektelen 40+osok olyan nagyon boldogok. A legtöbbje tele van káros szenvedéllyel, sokan isznak alkoholt jóval az egészséges mérték fölött. Némelyikről tudom, hogy depressziós, és gyanítom, akiken nem látszik, azokban is van jóadag depresszió.

Azt is látom, hogy egy idő után semmiben nem lelik örömüket.

Kapcsolatfüggőség? Lehet. De én azért nem akarnék úgy felkelni 50 éves férfiként, hogy nincs semmim és senkim.

(Ezt most nem bántásként írom.)

És egy félig-off zárógondolat:

A legjobban pedig azokat a férfiakat sajnálom, akik nem tudtak leszakadni a szülőkről. Lehet puhány vagyok, de nekem nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor egy 50-60 körüli férfi, aki egész életében az édesanyjával lakott, hirtelen elveszíti a szüleit. Amikor rájön, hogy teljesen egyedül maradt a világban... Mintha egy mozgásszegény életmódot folytató emberre hirtelen 300 kilós súlyzó tennének. Nem csoda, hogy végleg bekattannak.

Mondom: a családalapítás is sok szempontból szívás. De azért még mindig sokkal jobb, mint a magányos pokol.