Ha szingliként egy ismerősötök/barátotok talál párt, irigykedtek rá, vagy örültök hogy végre rátalált a szerelem és boldog?

Meglehetősen közömbös számomra. Jól érzem magam most, miért legyek irigy?

Ugyanakkor az ő élete nem az enyém, miért legyek helyette boldog?

Az illemnek megfelelően gratulálok és mosolygok, de belül az érzem, hogy szeretnék még egy szelet pizzát, vaaagy vár otthon a csülkös bableves tejföllel.

#5 Miért lenne undorító? Csupán ettől az érzéstől miért lenne undorító?

Természetes, hogy párt szeretne.

A rosszindulat lehet undorító, de csupán az hogy irigy ilyenkor ehhez még kevés.

Ha így látatlanba választanom kellene közületek, te inkább bizonyítottad a kommenteddel a rosszindulatot, mint a kérdező ezzel a vallomással.

Engem nem érdekel.

Én örülök hogy szingli vagyok 5+éve és ezen eszem àgàban sincs változtatni

Nekem sincs senkim, de amikor látok boldog párokat, mosolygok, gondolatban hosszú boldogságot kívánok nekik, és szintén gondolatban megsimogatom az arcukat.

Te egyszerűen irigy vagy, részben emiatt sincs senkid.