Hogyan felejtsem el szingliként a tökéletes pasit?

Egy frászt, nem csak úgy lehet valakit elfelejteni, hogy egyből beleveti magát a mélyvízbe. Én próbáltam már, életem legrosszabb élményei közé sorolom, nekem ez egyáltalán nem segített, csak még rosszabb lett tőle minden. A szakítás miatt is szomorú voltam, meg gyűlöltem magam, amiért kihasználok egy amúgy tök kedves, rendes srácot, és még cserébe neki is rossz lesz. Hát kösz, ez nekem nem segített. És nem is tartottam korrektnek vele szemben. Nem mindenkinek működik ez a taktika.

Nekem az idő segített, hangozzék ez akármilyen sablonosan is. Nem erőltettem semmit, de azért nem is temetkeztem mélyen az önsajnálatba. Amíg úgy éreztem, hogy sírni akarok, és gyászolni a régi kapcsolatot, addig azt tettem, ez idővel magától is enyhült, bár segítettem rajta azzal, hogy igyekeztem elterelni a figyelmem, emberek között lenni, ismét megtanulni egyedül is jól érezni magam. Lassanként egyre könnyebb lett.

Szerintem kár lenne erőltetni a párkapcsolati kérdéseket, nem is vagy rá nyitott, meg a másik féllel szemben sem tisztességes. Ha időt hagysz magadnak túllendülni ezen, akkor viszont erősebben és szinte újként léphetsz bele egy teljes értékű, és nem búfelejtőnek szánt kapcsolatba, amikor a másikért mentél bele, és nem azért, hogy elfelejtsd a korábban igazinak hitt férfit.