Akkora balfácán vagyok, elcsesztem egy ilyen lehetőséget. Ti mit tettetek volna a helyemben?

Elnézést a rohadt hosszú írásért, de muszáj kiadnom mindent, hogy többet ne kövessek el ilyen fatális hibát.

Tegnap este rámírt egy lány ismerősöm, hogy eléggé rossz kedve van, és nemtudja mit csináljon. Én meg gondoltam, próba szerencse módon, áthívom. Írtam is neki, hogy jöjjön át ha van kedve, és belement. Minden klappolt, egyedül voltam az albiban, semmi nem zavart. Aztán megérkezett a csaj 3 üveg piával, meg egy lekvárral. Na már itt gondoltam, hogy ennek jó vége lesz.

Na de, megkért, hogy bontsam ki a kis üveges lekvárt, mert ő egyedül nem tudta. Hát képzeljétek, én sem tudtam... 20 percig kínlódtam vele, míg sikerült... Nagyon gáz volt.

Ezekután pedig nagy nehezen elkezdtünk inni. Az eleje még tök jól indult, sokat nevettünk, és sokat hozzám is ért a lány, érezni lehetett a "tension-t". Egészen addig, amíg meg nem kérdeztem, hogy mi miatt szomorú... Na hát innentől elkezdte darálni a dolgokat, csak mondta és mondta, alig jutottam szóhoz, és az ivás is abbamaradt... Én hülye pedig még beszélgettem is vele... Az exeiről, az egyéjszakásairól, a családjáról, mindenről. Észre se vettem, hogy egyik pillanatról a másikra a lelki szemetesládája lettem... Többet nem ért hozzám, és máshogy is nézett rám, és az egész átfordult ilyen baráti lelkizős csevejbe. Hát igen, összehoztam: Sikerült friendzoneolnom magam, egy olyan lánynál, aki valszeg más céllal jött hozzám... Aztán végül még pár órát hallgattam, és elment...

Na de ti, akik tapasztaltabbak vagytok, mit kellett volna csinálnom? Annyira tökéletesen indult minden, tökre beleéltem magam, aztán ez lett a vége... Egy nagy adag semmi. Nagyon frusztrál a dolog.

Ráadásul, most úgy tűnik, hogy lett egy "legjobb" lány barátom ezáltal. De ezzel mit lehet kezdeni? Én nem akarok olyan kis b*zi lenni, akinek a lány elmondja minden baját, de engem meg amúgy lesz*r. Van értelme barátnak maradni vele?

Nagyon szépen köszönöm, ha segítesz, és elolvastad ezt a sok mondanivalót!