Milyen érzés szokni ezt?

Elég csalódás ez nekem az emberekben, de már megszoktam. Nem is várok túl sokat az emberiségtől, de még mindig képesek meglepni - negatív értelemben véve. Ahogy mondani szoktam "Rosszabb mindig lehet!" - ezt rá kellene hímezni egy faliszőnyegre.

Bár az is segít, hogy nagyon sok dolog már nem tud érdekelni. A "titok" az érdektelenség, ha elakarod engedni a dolgokat. A világban úgyis csak csalódni fogsz :) Ez egy pocsék világ.

Szerintem a titok nem az erdektelenseg, hanem az, hogy megtalald a boldogsagot EGYEDUL sajat magadban.

Mert igy nem fogsz allandoan azon kattogni ki miert hagyott el es a tobbi.

2.

Erre talán millióból egy képes és még azok is súlyos szenvedélybetegségek árán, mint ivászat, cigi, "gyógyszerek", drog vagy valami hobbi túlzásba vitele.

Én még egész jól elvagyok, csak hát a káros szenvedélyek engem sem kerülnek el, bár én "csak" cukorfüggő vagyok.

Nekem fordított élményem, hogy több évre elsodródtunk egymástól,

de a szívemben azért ott volt. Neki is sok családi probléma, nekem is,

a munkám teljesen elzárt, stb.

Aztán egyszer írtam neki, hogy milyen jó lenne találkozni, egy jót beszélgetni, mint régen.

Erre az volt a válasz, hogy ha eddig nem jutott az eszembe,

akkor most már minek.

S akkor nekem meg az merült fel, hogy neki ugyanannyi lett volna az évek alatt jelentkeznie, mint nekem.

De nyilván ő is hasonló okok miatt "elkeveredett".

Sok ilyen van az ember életében, de nem értem, hogy miért

gondolják sokan, hogy mindig csak őket kellene felkeresnie

a másiknak, s nekik a kapcsolat fenntartásáért semmit sem kellene tenniük.