Férfiak! Titeket milyen érzéssel tölt el, amikor hallotok a férfitöbbletről?

Soha nem érdekeltem a nőket, vagy legalábbis nem azokat akik nekem is tetszettek volna. A legtöbb korombeli vagy fiatalabb, de még "pont jó" csaj egyenesen undorral nézett rám mindig. Pontosabban én ezt éreztem mindig, pedig nem vagyok (voltam) extrém ronda soha. Szabályos arcom van, nem rohad a szám, nem vagyok se dagadt, se kövér (mondjuk különösebben izmos sem), és alacsony sem (181cm). Ennek ellenére mintha láthatatlan lennék a nők számára.

A másik eset amikor évekkel később derül ki, hogy XY-nak aki amúgy nekem is nagyon bejött tetszettem. Ez az extra szívás kategória...

De ezekről nem a férfitöbblet tehet. Szerintem csak baromi szerencsétlen vagyok és nem igazán találkozom megfelelő emberekkel.

Vannak barátaim ,haverjaim, minden hétvégén eljárunk valahova, van, hogy hétköznap is, de semmi. Egyszer volt szerencsén, persze megcsalás és szakítás lett a vége, de hát nem is számítottam másra.

A legjobb ha az ember nem si foglalkozik ezzel. Vagy lesz valami vagy nem, mind a két lehetőséget el kell fogadni, de teljesen fölöslegs a nőket hajkurászni egész életen át, inkább mindnki koncentráljon magára, azzal jobban jár.

Ezek a gyakoris incelek ha a diétára és a sporttal fogalakozanak csak fele anyi ideig mint amit így sírnak, talán akkor lenne csajuk.

Az összes sérelem közül (alacsonyság, kis farok , kevés pénz, nem helyes arc stb) egyetlen ami tényleg számít a nőknek hogy ne legyetek dagadtak. Miért nem lehet tudatosan enni és heti 4x 3 órát edzeni?