Nők! Hogyan szagoljátok ki mérföldekről az incelt, amikor az agresszívakat, hűtleneket és élősködőket képtelenek vagytok még akkor is, ha a homlokukra van tetoválva?

"Van, aki már azt nem meri elmondani, hogy milyen zenét szeret, mert képes lenne egy teljesen más zenei stílust is megkedvelni, ha ez lenne az ára annak, hogy egy lány, aki EGY SZIKRÁNYI vonzalmat is mutat iránta igazán megkedvelje őt."

Hajjaj.. van itt gond. Egyrészt, gyerek vagy még te szerintem.

Zenei ízléssel tinikorban szokás csajozni.

Másrészt, ez a csicska mentalitás meg aztán rohadtul nem vonzó a nőknek, ezt a görcsös megfelelési kényszert k-rvára felejtsd el, ha valaha is pinába akarod mártani a farkad.

Értem én, hogy nem mindenki vagány meg nagydumás, de ennyire ne menj már le kutyába.

Ez olyan szinten taszító egy nőnek, hogy az el nem bírod képzelni.. még ha össze is jössz egy nővel, igen hamar lapátra fog tenni emiatt.

Úgyhogy NE akarj megfelelni senkinek, csak saját magadnak. Ez motiváljon.

És ne félj attól, hogy határozottan kifejezd akár a zenei ízlésedet, akár bármilyen más preferenciáidat; milyen filmeket szeretsz, hova szeretsz járni szórakozni, szeretsz-e moziba, színházba, kirándulni járni, stbstb.

Hidd el, ezzel többre mész. Ha egy az adott csajnak nem jön be az, ami te vagy, akkor nem kell be-szarni, hanem próbálkozni másiknál.

És előbb-utóbb szembejön az a csaj, akinek bejön.

De ha gyakorlatilag nincs is saját személyiséged, mert mindig kaméleonként az épp kiszemelt nőnek próbálod behízelegni magad, az egyrészt átlátszó, másrészt meg nem hogy nedvesedne ettől a punetti, hanem úgy kiszárad, mint a kalahári sivatag.

Kérdező, az első kommentedben választ adtál saját magadnak : "Senki nem születik incelnek, ez egy fejlődési folyamat, ami elkezdődhet tinikorban és késői felnőttkorban is és a sok NEGATÍV visszacsatolás eredménye. Ha pozitív visszacsatolást kapna (nem KAMU pozitív visszacsatolást, olyan pszichológusi safe space-t, ahol nem bántják a furasága miatt, hanem ahol leszoktatják a furaságáról), akkor idővel helyre jönne az idő pedig egyéni rugalmasság és annak a függvénye, hogy mióta van benne és mennyi a tényleges furcsasága és mennyi az, amiről csak azt gondolja, hogy az."

A legtöbb "incel" gyakorlatilag egész életében kirekesztett volt. Vajon már az ovis és kis iskolás gyerekek is a szexuális kisugárzás hiánya miatt nem játszottak velük?

Az ilyen embernek van egy alap defektje, amit a többi ember megérez. Jellemzően egyszerűen olyan a kisugárzása, hogy érzed, hogy gyenge. Bennem ez védelmező hajlamot vált ki, mások meg kihasználják, bántják az ilyeneket. De valaki iránt, akit meg akarok védeni, soha nem fogok vonzalmat érezni. Ahogy egy gyerekkel, vagy kiskutyával se szeretnék lefeküdni.

Aztán ezt az alap helyzetet tudják a végtelenségig rontani a kialakult frusztrációikkal, megfelelési kényszerükkel.

"A normális srácokat meg elutasítjátok azért, mert szexuálisan akkor sem éreztek irántuk bármit is, ha izmos, sportosra gyúrják magukat, igényesen öltözködnek, ápoltak, udvariasan és kedvesen kommunikálnak és még az érdeklődési köreitekben is osztoznak."

Én mondjuk még olyan egyedülálló srácot nem láttam, akinek rendben van mindene és keres is kapcsolatot, de nem talál. Biztos van ilyen is a világban, de akkor vele jellem, illetve kisugárzás terén hatalmas lehet a gond.

A többség azonban, épp azért, mert a külsőd a belső világod kifelé mutatott verziója, nem épp egy főnyeremény külsőre se.

De, hogy konkrét külső jegyeket említsek amik üvöltenek arról, hogy gond van még akkor is, ha amúgy külsőre rendben lenne az illető:

Járás

Szemkontaktus

Kommunikáció

Mosoly/illetve ennek hiánya

Annak aki hogy idézzelek "már azt nem meri elmondani, hogy milyen zenét szeret" minden mozdulatán érezni, hogy téged és a reakcióidat figyeli, hogy az alapján válaszol. Az ilyen ember annyira bizonytalan, hogy ez sugárzik a mozdulataiból is. Jellemzően, vagy nem is szívesen veszi fel a szemkontaktust, vagy érzed/látod rajta a félelmet ahogy beszél. A testbeszéd mindig ösztönös és abból adódik amire gondolsz, amit érzel. Ha egy darab szakadt rongynak érzed magad, akkor mindegy is mit mondasz a száddal, a tested elárul. És ebből a szempontból lényegtelen miért érzed magad így, az eredmény azonos.

Ezért lehetséges az a jelenség, hogy miután valakinek párja lesz, hirtelen megnő iránta az érdeklődése az ellenkező nemnek. Mert máshogy érzi magát, mást gondol magáról és ez meglátszik rajta. Szokták is mondani, hogy "kivirult" az illető.

A többiek akikről írtál, mint negatív példák jellemzően magabiztosnak, tudnak jól kommunikálni az ellenkező nemmel a külső adottságaiktól függetlenül. Mondjuk a raszta, a kopasz és a kopaszodó kicsit fájt. Én se jönnék össze rasztával, de az egy konkrét stílus. Van aki azt szereti, sőt nőből is vannak raszták. Vannak akiknek a raszta/kopasz férfiak kifejezetten vonzóak.

Ha egy stílus amit felvettél önazonos, jellemzően vonzó is leszel tőle. Nem emlékszem már melyik közszereplő, vagy színész mondta, hogy a ruha és úgy általában a stílus, ha jól van megválasztva úgy illeszkedik rád mint a saját bőröd. Ha csak felvetted, mert kellett, vagy mert fogalmad sincs mi is illik hozzád, akkor mindig kicsit kényelmetlen lesz és zavaró.

Tehát ha az incel már gyereknek furi volt, hiába teszi az agyát, meg megy el PUA táborba (bár egyébként annak pont az önmagáról és a nőkről való gondolkodás megváltoztatása az alapja, ezért működhet olykor. Csak ugye nem mindegy, hogy a "mester" érti-e azt amit csinál, vagy csak a pénzt hajtja) és hasonlók, egyszerűen az mindig egy szerep marad. És a szerepet megérzi az ember.

Kivéve, ha nem akarja (ilyen is van, mikor annyira tetszik neki a másik, hogy inkább direkt becsukja a szemét) vagy a másik nagyon jó manipulátor. De ahhoz, hogy jó manipulátor legyél, nagyon jól ismerned kell az emberi reakciókat, magadat és a célodat. Tehát az incelek ebből a körből is kiestek.

Én is különc voltam gyerekként, gondolom ezért tudok a furikkal ellenni. De én elég hamar felismertem ezt és küzdöttem, hogy "normális" legyek a saját határaimon belül. Nekem szerencsém volt, mert alapvetően olyan jellem vagyok, akit kedvelnek az emberek, így csak a nagyon kiugró dolgaimon kellett faragnom és soha nem is volt célom teljesen átformálni magam. Mostanra csak érdekes személyiségnek tartanak, nem furának, ami nekem már tökéletes.

Ha gyermekem lesz és ő "furának" születik, elfogom vinni pszichológushoz, hogy segítsen alakítani, irányítani őt, hogy befogadják, amíg még lehet.

A felnőtt incel is kb ennyi amit tehet, ahogy te is írtad, a közösség visszajelzései alakítanak, tartanak meg, vagy ölnek ki viselkedés mintákat.

A probléma felismerésében és kezelésében az első lépés szerintem, hogy rájöjjenek miben és miért mások, ehhez pedig jól jöhet a pszichológus.

Hogy a jó hosszú eszmefuttatásom összefoglaljam, a különbség a "helyes" szocializáció az incel és bárki más között. A helyes azért került idézőjelbe, mert necces helyesnek titulálni azt a szocializációt, aminek eredménye egy manipulatív, féreg jellem. De ettől függetlenül, az ő szocializációja megfelelő volt, hiszen segítette a társadalomba való, megfelelő integrálódását.

13

"A felnőtt incel is kb ennyi amit tehet, ahogy te is írtad, a közösség visszajelzései alakítanak, tartanak meg, vagy ölnek ki viselkedés mintákat."

Hát ennek szvsz semmi köze a csajozáshoz, sőt szürke kis robotnak lenni a sokmillió másik között ilyen szempontból inkább kontraproduktiv.

Én továbbra is azt mondom, saját tapasztalatból, hogy bátornak kell lenni bevállalni a különbözőséget, se a társadalomnak, se a nőknek nem kell benyalni.

Ez vonzóbb a nőknek, mint a simulékony, görcsösen alkalmazkodó magatartás.

Már ne haragudj, de ez nagyon buta kérdés.

Definiálnád azt, hogy mit jelent számodra az, hogy “incel”? Szerinted az incelek hűséges, szerető partnerek? Ők nem lehetnek agresszívek vagy élősködőek?

15 én se azt mondtam, hogy legyen tucat. Hanem, hogy a közösség elveihez, viselkedéséhez igazítva keresse meg a saját énjét, vegyen fel olyan önazonos viselkedés mintákat, amik kedvezőek, amiktől szívesebben keresik a társaságát.

Ha valaki már gyerekkora óta kirekesztett, mikor az ember még ösztönös, valószínűnek tartom, hogy felesleges ugyanazt az utat tovább járni. Ha figyeled a környezeted, próbálkozol és arra felismered a visszajelzést, akkor ki tudod alakítani azt a személyiséget ami még te vagy, de már szereti a környezeted.

Lehet a végtelenségig önfejűen ugyanazt csinálni és van akinek ez be is jön, mert előbb utóbb megtalálja azt a közeget, ami nyitott rá. De ha valaki ott tart, hogy megszólalni is fél, annak ez valószínűleg nem fog menni. Ellenben, ha apróbb változásokat eszközöl és ezekre a környezet jól reagál, akkor az ad valamennyi önbizalmat és fokozatosan nem szerepek felvételével éri el a változást.

Nekem ez jött be, neked más. De egy módszert csodaszerként hirdetni szerintem nem szerencsés.

Nem olyan kva nehéz rájönni, ha valaki utálja a nőket vagy nyilvánvaló frusztrációval áll hozzájuk az első perctől kezdve.

Bocs, de az ilyen deviáns gondolkodásmód elég hamar kibukik az emberből.

Én csak azt tudom mondani, hogy ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem a víz a hülye, és ha folyamatosan elküldenek a nők, akkor lehet nem a nőket kéne utálni meg szidni, hanem mondjuk önreflektálni, hogy vajon miért menekül előled mindegyik, felelősséget vállalni érte és azon változtatni.

Attól, hogy szidod a nőket és h-lyének nézed őket nem leszel túl menő közöttünk, na. Kell ezt tovább ragozni?