Akik azt vallják, hogy egyedül legyél teljes meg boldog ember, azok aszexuálisok vagy nagyon alacsony a libidójuk vagy annyira igénytelenek, hogy a prosti/önkielégítés is helyettesíti számukra egy párkapcsolat intimitási részét?

Szerintem te a másik véglet vagy, neked túl magas a libidód. Szerintem relatíve ritka aki napi több menetre vágyik egy hétköznap munkából haza esve, de még hétvégén se biztos, hogy sokan bevállalnák hosszútávon.

Ahogy a 22es írta, ez nagyon sok idő és energia.

20 -as: Nem érzem cikinek bevallani, valóban ritka, hogy egy-két oragzmusnál többet igyényeljek egy nap, sőt, utána néha napokig totál lemerülök szexuálisan. Ezt sosem szégyelltem, és javarészt olyan barátnőim voltak, akiket az enyéméhez hasonló szexuális igényekkel áldottak meg mennyiségi és minőségi téren. Tudom, ez a világ a versenyről szól, minél többet, minél korábban, minél nagyobbat, minél drágábbat, stb... Ez engem gyerekkorom óta totál hidegen hagyott. Ahogy az sem érdekelt, másoknak milyen nők tetszenek, mert megvolt a magam sziklaszilárd ízlése, azt sem tartottam szem előtt, melyik kan-nyuszi hány menetet facsar ki magából, hogy bizonyítson valamit valakinek (mit is és kinek is?). A szex nem mennyiségekről vagy teljesítési kényszerről szól. Hogy nekem miről, azt épp a napokban fejtettem ki egy másik itteni kérdésre válaszolva, most nem akarom idemásolni:

https://www.gyakorikerdesek.hu/szexualitas__heteroszexualita..

Ott a 20 -as válasz az enyém.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy néha a kevesebb több.

Persze mások vagyunk, nincs jogom ítélkezni. Vannak férfiak is, nők is, akik a sok menetre, a gyors menetekre specializálódtak, és ettől élik meg örömtelinek a szexet. Azt gondolom, ha mindkét félnek ugyanaz a vágya, akkor ezzel sincs semmi baj.

#19 -es voltam.

Én pont olyan ember vagyok, aki egyedül is nagyon jól elvan. Ami azt illeti már régóta. Azt hozzáteszem, hogy még párkapcsolatom igazából nem volt. Sajnos ez van. De az elmúlt két évben tettem azért, hogy ezen változtassak. Régen sajnos túlsúlyos voltam, és nem mertem nyitni nők felé. A súlyfeleslegemtől megszabadultam, rendszeresen edzek és a szabadidőmben is mozgok eleget. Emellett mással is elütöm a szabadidőmet, szóval mindig találok valamit ami leköt és örömet okoz. És még olyan munkám is van amit imádok. A lényeg, hogy ahhoz hogy boldog legyek nem szükséges senki, csak magam. Párkapcsolatot sem azért szeretnék, mert boldogtalannak érzem magamat. Ennyire egyszerű. Ha meg szexre vágyok, akkor addig is fizetek érte. Szerencsére megengedhetem magamnak, és őszintén nem szégyellem. Egyszer élek.

Szóval igen is, lehetséges egyedül boldognak lenni. Szerintem sem a másik ember kell hogy legyen a boldogságunk forrása.. én inkább úgy fogom fel, hogy együtt akarok valakivel boldogan élni. Remélem egy nap meg is történik.

32F

Én úgy gondolom, a boldogság nem fekete-fehér, hogy vagy 100%-ig tökéletes minden, vagy ha nem, akkor már automatikusan boldogtalan az ember... ha ez lenne a helyzet, akkor nem lenne boldog ember a világon.

Tudni kell elégedettnek és vmilyen szinten boldognak lenni egyedül is. Hogy az ember ne depressziósan fetrengjen meg a világ legszerencsétlenebb emberének érezze magát, hogy épp nincs senkije. Nyilván, boldogabb lenne, jobb lenne az élete, ha lenne párja vagy ha az nem érdekli, szexuális kapcsolata olyan emberrel, aki tényleg kívánja, de tudja megtalálni a boldogságot egyedül is. Na abban nézze az értékét, hogy hányan hajtanának rá, hogy van-e kapcsolata, az milyen hosszú volt, és legyenek hobbijai, egyénisége, ami független attól, hogy "én vagyok az XY csaja / pasija".