Akik azt vallják, hogy egyedül legyél teljes meg boldog ember, azok aszexuálisok vagy nagyon alacsony a libidójuk vagy annyira igénytelenek, hogy a prosti/önkielégítés is helyettesíti számukra egy párkapcsolat intimitási részét?

"Nagyon rossz irányból közelíted meg a kérdést, semmi köze a szexhez"

Gondolom ez a válaszoló is, meg a többi ehhez hasonló profi biokémikusok, mert úgy állítják ezt, mintha ebből szereztek volna diplomát...

A libidószint függvénye az egész, felborult hormonháztartás, amit bizonyos nők leginkább teljesen természetesnek vesznek, mivel fngjuk sincs róla, hogyan működik, mivel életükben nem élték meg jól.

Ha el is kezdődött a normális hormontermelésük, elkezdték két pofára zabálni a fogamzásgátlókat, aztán most 0 libidós fridzsiderként meg osztják az észt a szexről, meg a párkapcsolatokról.

13as. Egyrészt vannak, akiknek "gyárilag", fogamzásgátló nélkül is alacsony a libidójuk (nőben és ferfiben is egyébként) ettől függetlenül teljesen egészségesek.

Nem értem miért lenne kompetensebb válaszadó valaki attól, hogy napi 2x kívánja a szexet, főleg a párkapcsolat témakörben.

Akinek csak a biztos dugópajti miatt hiányzik a kapcsolat, nagyon fordítva ül a lovon.

A szex egy tartó pillére a kapcsolatnak (volt itt bárki aki állította, hogy nem?) de nehogy már azért ne legyél boldog az életeddel, mert nincs kivel szexelni. Főleg, hogy ezer meg egy megoldás van erre a problémára a párkapcsolaton túl is, mint azt fentebb már pedzegettem.

Tehát valójában, attól, hogy szingli, még nem kell bepókhálósodnia senkinek, viszont azért betegnek, illetve "fridzsidernek" kikiáltani valakit, mert nem egyforma a szexuális igényetek, azt mutatja, hogy nagyjából 0 emberismerettel és még ennél is kevesebb empátiával dolgozol.

Nem tudom te profi biokémikus vagy-e, bár gyanítom nem. De az biztos, hogy toleráns és nyitott a legkevésbé se.

Én úgy gondolom, hogy ha nekem mint "fogamzásgátló zabáló 0 libidós fridzsidernek" (akinek mondjuk van, hogy naponta, két naponta igénye van a szexre egy kapcsolatban és a párjának épp a fogamzásgátló miatt nem kell zokniban zuhanyoznia, hogy az itteni szállóigét is ide biggyesszem) nincs jogom "osztani az észt" a témában, egy 5 éves párkapcsolattal a hátam mögött, akkor neked sincs sok. Mert élből utasítasz el véleményeket, kritizálva, sértegetve a másikat, csupán azért, mert a te világodba nem fér bele az ő világnézete.

Nem szedtem soha fogamzásgátlót, és hajhullás miatt most voltam hormonvizsgálaton, mindenem normális.

Ennek ellenére nem tetszik a szexközpontú világ. Nem tudom egy párkapcsolatban hozni az szexet. Havi egy talán menne, de sokkal jobban boldoggá tesz az összebújás, csókolózás, mint a szex. Nem lenne velem férfi boldog.

4-es tökéletesen leírta az én állapotomat is.

Nem mondanám magadnak a libidómat, de van amikor tényleg nagyon kívánom a kielegulést van amikor napokig sőt akár hetekig nem.

A legrosszabb szerintem ha az ember parkapcsolatban van de a két fél igényei nem egyeznek vagy nem jókor találkoznak. Pl. ha a csaj reggel akar minden áron szexelni, de a férfi reggel mondjuk totál hulla meg egy darabig és inkább este csinálná, a csaj meg pont akkor nem.

Egyebként egyedül, inkább írom azt, hogy párkapcsolat nélkül lenni jó dolog. Valahogy az tűnt fel nekem, hogy a legtöbben az egyedüllétre úgy asszociálnak, mintha aki egyedül álló az egész nap egy sötét szobában gubbasztana, nincs társasága, teljesen magának való...

Holott ez baromság.

Masfél éve dobott ki barátnőm azóta nem volt semmilyen szexuális élményem még csak egy csók sem, de nem vagyok magányos se egyedül nem érzem magam. Mióta nincs párom újra jóba lettem a korábban hanyagolt barátaimmal, haverokkal ésd lett egy csomó új ismerősöm. Mindig megyek valahova, szabadnak érzem magam, kvázi semmi sem korlátoz, nem kell megfelelnem senkinek. Csak azért, hogy dughassak pedig nem fogok összejönni bárkivel. Lett volna lehetoségem erre is de nem kérek belőle. Én a saját igényeimhez mért tökéletes partnert, társat keresek és nem egy "random csajt/barátnőt", hogy elmondhassam nem vagyok egyedül. Az érzelemmentes szexnél sokkal jobb még az önkielégítés is számomra, pont ezért nem mennék el soha prostihoz. De én még a csókkal is így vagyok, csak úgy buliban vagy bárhol biztosan nem tudnék egy kvázi vadidegen emberrel smárolni.

Te nagyon fogalomzavarban vagy, fogalmad sincs, miről beszélsz.

Aszexuális: semmilyen nemű embert nem tart szexuálisan vonzónak.

Alacsony libidó: nem kívánja a szexet, nincsenek megfelelő biológiai reakciói szexuális jellegű szituációban.

A többi dolgot, amikről írtál, egyszerűen nem tudom értelmezni. Az emberi kapcsolatok nem feltétlenül a szexről szólnak.

Úgy összességében a kérdésre annyit tudok válaszolni, hogy nem te vagy a világ középpontja, ne úgy állj hozzá, hogy a te igényeid az alap, és akié attól eltér, az mind igénytelen vagy problémás valamilyen szempontból! Nem csak egyféle normális igény létezhet, de még ha így is lenne, akkor is miért pont a tiéd lenne az, milyen alapon érzed magad felsőbbrendűnek másoktól?

Mindig sajnálattal figyeltem azokat a férfitársaimat, akik csak szexuális motivációtól hajtva mennek bele kapcsolatokba vagy olyasmikbe, és ha ez nem sikerül, kurvák vagy szükség-nők karjaiban kötnek ki. Ahogy azokat az emberket is szánom, akik társ nélkül elveszetten, kivert kutyaként nyüszítenek, megszűnnek létezni, céltalanul botorkálnak a magány sósivatagában.

Nekem az adaptív libidómmal szerencsém van. Ha valakit szeretek, nagyon tudom kívánni, vágyom az ölelésére, az illatára, a hangjára, a mozdulataira, és ez rendszerint kölcsönös. Amikor pedig egyedül vagyok, el tudok feledkezni az erotikáról, vagy az ilyenfajta érdeklődésem kimerül a körülöttem mozgó nők szépségének üdítő csodálatában.

A kérdező láthatóan nem képes elfogadni más alternatívát az általa felkínált kettőn túl, pedig megdöbbenne, milyen sokan osztoznak velem a kimaradt harmadikon férfiak és nők is. Szerencsére a többi kommentelőt látva úgy tűnik, elég sokan képviseltetik itt magukat a velem egy véleméyen lévők, némileg talán simábbra köszörülve ezt a torzítva feltett kérdést.