Aki egyáltalán nem ismerkedik, miért nem?

én sajnos ilyen vagyok. autoimmun betegségem miatt nem merek nyitni. volt egy párom, aki megcsalt míg én a korházban feküdtem, azóta nehezen ismerkedem. illetve a betegségem is éppen lángol, így emiatt is kellemetlen.

jól megvagyok így is, de szeretnék rajta változtatni.

viszont minél tovább vagyok egyedül, annál nehezebb kimozdulnom is...

egyébként szeretnék családot, gyereket és egy jó férjet :)

Sokáig ilyen voltam. Általános iskolában nem tudtam még ez hogyan működik (nem volt aki elmondja), gimnáziumban valamiért kiutált pár lány, ami sokáig gátolta az ismerkedést. Utána jött a munka, számítógépes játék, fiús hobbik összessége. Hip-hopp elment így 10 év.

Igazából beleállsz egy rutinba és észre sem veszed a helyzeted. Amikor ráébredsz meg nem tudod hol indulj el, miként változtass.

Egyesek azt hiszik, hogy nincs kiút (persze van) és így még tovább tétlenkednek.

A haveri társaságom több mint fele ilyen emberekből áll. Többségében nem vágynak társra, baromi jól elvannak egyedül, nem hiányzik nekik a kötöttség. Max. laza kapcsolataik vannak időnként, de egyébként kitöltik az életüket számukra ennél fontosabb dolgokkal. Családot senki sem akar közöttük, szóval ez se szempont.

Olyan is van köztük, aki nagyon magányos, de a kiállhatatlan természete, alkalmazkodásképtelensége és válogatóssága miatt nem talál senkit, annyi önismerete viszont nincs, hogy belássa, hogy benne van a hiba.