28 évesen már nagyjából minden nőnek kapuzárási pánikja van, és ennek megfelelően keresnek társat is?

Én és a barátaim azt vesszük észre, hogy ilyenkor a nők kicsit megbolondulnak. És már nem csak az érzelmeik alapján, hanem görcsösen és racionális érvek is előkerülnek a párválasztáskor. Ugyanis már közeledik a 30, és ez az a kor amikor még éppen hogy "el tudják adni magukat", azaz értékesíteni tudják magukat még viszonylag jó áron, azaz egy korrekt külsejű meg anyagiakkal rendelkező pasi mellett. Ilyenkor sürgős már nekik lassan a gyerek is, hogy ezt a bizonyos férfi maguk mellé láncolják, és persze hogy nekik meg legyen a kényelmük. Addig sem kell dolgozni amíg otthon vagy az újszülöttek, csak babázgat és elvan.

A nők tényleg bepánikolnak ilyenkor? Nagyon félnek attól, hogy 30 felett már csak a férfiak selejtje jut nekik? (igénytelen, lumpen, pocakos, kopaszodó, alacsony, forever mamahoteles, nem túl jó képű, tapasztalatlan, tutyi-mutyi, stb.)

Ezt akarják nagyon elkerülni és még 30 alatt (amíg a nők is értékesek) találni valaki normálisabbat?