Van bárki aki reménytelennek látja a jövőjét párkapcsolat terén?

25 éves férfi vagyok, és bár nem tartom magam reménytelenül csúnyának, azért jóképű sem vagyok.

Amit lehet, megtettem a külsőmért, rendszeresen járok konditerembe és a korábban csálén álló fogaimat is megcsináltattam, külsőre nem tudok többet változni, hogy vonzóbb legyek.

Öltözködésemet illetően nem mondom, hogy követem a divatot, de azért ügyelek rá, hogy ne viseljek olyan ruhát amit nagyon nem "trendi".

Vannak elveim, és terveim, nem vagyok agyonművelt, de sötét sem mint az éjszaka.

Egyáltalán nincsnek nagy elvárásaim egy barátnővel kapcsolatban, összesen két kritériumom van, hogy ne legyen túlságosan elhízott, és ne legyen magasabb nálam (ami nem nehéz mert 186 centi vagyok)

Egyéb tulajdonságokat illetően sincs sok elvárásom, talán annyi, hogy tudjon helyesen írni, és annyi esze legyen mint nekem (ezzel pedig azt hiszem nincs túl magasan a léc)

A legnagyobb bajom, hogy túlságosan zárkózott vagyok és még annál is inkább érzékeny lelkű, amin az önbizalomhiányom sem segít.

Eddigi rövid kapcsolataim során rengeteg csalódás ért, ezek közül van amit túlreagáltam az érzékenységemmel, de a legutóbbi lány az tényleg egy annyira mocskos tróger volt, hogy azon még szerintem a legnagyobb feministák is úgy felháborodnának, hogy nekem adnának igazat. De erről nem akarok beszélni.

Még így is felmerült bennem többször is, hogy én rontottam el valamit, de közben nem.

Ez közel 1 éve történt, és általa minden önbizalmam szerte foszlott.

Már nem is azért nem merek kezdeményezni, hogy mi van ha elutasítanak...hanem hogy ne alázzanak annyira porig ahogy ő tette, és hogy ne érjen véget úgy soha semmi mint az a kapcsolat.

Erre pedig csak az a garancia, ha egyedül maradok.

Viszont mint ember, én is társas lény vagyok, szeretnék családot, és nagyon sokszor magányos vagyok.

Nem akarom magam sajnáltatni, nem is az a kérdésem célja, hogy majd hátha itt lesz valami.

Csak ugye ha bezárkózok teljesen ahogy azt teszem, akkor nincs más a jövőre nézve csak az egyedüllét.

Van bárki aki hasonlóan járt, vagy érzett, esetleg érez?

Mindegy, hogy férfi vagy nő, gondolom az érzés ugyan az. Hogy kezelitek, vagy kezeltétek, van remény, segíthet valami?