Hány év nők általi visszautasítás és sikertelen párkeresés után törik meg lelkileg végleg egy 25-30 éves férfi és adja fel a reményt, hogy lesz valaha olyan nő, aki szeretni fogja? Ha te ilyen férfi vagy, esetleg idősebb 30-nál, mi a történeted?

27 éves vagyok. Mint minden férfi, én is úgy 16-18 éves korom óta akarok párt, elveszíteni a szüzességemet, meg mindent, ami a kettő közt van. Úgy 25 éves koromra, iszonyatos mennyiségű visszautasítás és ignorálás után mondhatom, hogy végleg eltört bennem valami. Teljesen kiüresedtem érzelmileg. Senki és semmi felé nem tudok empátiát, szánalmat, sajnálatot érezni. Ugyanúgy viseltetek mások iránt, mint mások tették irántam. Mit kaptam én, amikor annak idején le mertem írni a fájdalmamat? Ne rinyáljak, örüljek, hogy lyuk van a seggemen, meg hogy másoknak mennyivel nagyobb bajai vannak, és különben is, ha még egy párt se tudok szerezni, akkor valószínűleg egy legalja senkiházi vagyok. Igen? Jó, semmi baj, innentől kezdve akkor én is ellenségként tekintek a társadalomra. De sajnos nem vagyok rá képes. Na persze nem azért, mert nem utálom az emberiséget, hanem mert annyira nincsenek már érzéseim, hogy még bosszúvágyat sem vagyok képes érezni. Persze nyilván megint én vagyok a hibás azért, mert ilyenné váltam, meg még egyet tuti, hogy belém fog rúgni valaki úgy, hogy már réges-rég a földön fetrengek.

És, beszarás: mindez azért, mert nem nézek ki jól. Korábban a magam módján pedig jó ember voltam (és hát ugye mint erről a fórumról kiderült, ez a lényeg!), humorom is volt - szintén a magam módján. Ezerszer megkaptam azt is, hogy áááá, semmi baj a külsőmmel, és aztán láss csodát!, amint Photofeeleren megérkeztek a szavazatok, kiderült, hogy mi a baj. És innentől kezdve én azt nem érdemeltem meg, hogy emberszámba vegyenek. Csak a poén kedvéért leírom, hogy van egy haverom, aki szinte Ctrl+C, Ctrl+V én vagyok. Egyetlen különbség van köztünk: ő jól néz ki. Valami csoda folytán neki mindig volt barátnője, ráadásul olyan, amilyet én még "oktatófilmekben" is szemlesütve merek csak megnézni, mert még ott is azt hiszem, hogy ilyen egyszeri földi halandónak nem jár...